Zubogó Városa

Zubogó városa egy évszázada rakta fészkét oda, hol a Haragos, az Aranyág, a Molnár-folyó és az Azúrkék folyama egy közös vízgyűjtő tavat alkot, mely maga is a Zubogó névre hallgat. A Haragos torkolatánál a tóból kisebb-nagyobb szigeteket hasítottak ki, s ezeket erődítették meg. A város kőcsipkés tornyai, patinás kupolái és száznál több hídja messziről vonzzák a vándort, kapuin és kikötőjében az áruval rakott karavánok és caravellák sűrűn forognak. A szigetek némelyike csak kisebb hajókkal közelíthető meg. Fegyverviselés a város utcáin megengedett, kivételt képez a Koronasziget (8.), ahova csak a nemesek és a katonaság, valamint az őrség tagjai léphetnek be felfegyverkezve.

A várost erős és magas falrendszer védelmezi, melyek a folyamágak felett pillérek közé húzott láncokkal és vasrácsokkal gátolják a behajózást. A szárazföld felől három kapun közelíthető meg. A NYUGATI KAPU (1.), a DÉLI KAPU (2.), a KELETI KAPU (4.) a karavánokat vezeti. A FOLYAMI KAPU (3.) a Haragosra nyit szabad hajózási utat. A tenger felől folyón, majd a tavon felhajózva a Vámsziget(10.) mellett elhaladva lehet bejutni, a Holtak folyamán a Csontváros mellett, és a Dicsőség folyamán a Koronasziget mellett. Mindkét behajózási útvonalat tornyokban elhelyezett tüzérséggel és felhúzható láncokkal védik.

A kapuk felől az érkező az ALSÓVÁROSON(5.) kell, hogy keresztülhaladjon. Partszakain ócska kis házakban lakik a városi szegénység, a cselédek, az inasok, a jövő céhlegényei, a nagyot álmodni akarók, akik csak nagyon ritkán jutnak feljebb a társadalmi ranglétrán.

A KERESKEDŐK SZIGETE (6.) a kufárok zengzetes szavaitól hangos pirkadattól napszálltáig. Itt találhatók a mesteremberek céhei, a legtöbb jó nevű kocsma, a fogadók, és persze a hatalmas piactér, ahol jó, ha vigyáz az értékeire vásárló és kufár egyaránt.

Az AKADÉMIASZIGET (7.) külön szigetre épült, s itt neveltetnek a nemesek és jómódú polgárok gyermekei nem csak hivatalnokká, de amennyiben tehetségük mutatkozik hozzá, varázshasználókká is. A sziget a komoly tanulmányokat folytató elszánt tudósoktól a borissza senkiházi deákokig bárkinek lehetőséget nyújt tanulmányait folytatni, de akár szórakozni is számtalan kocsmájában.

A KORONASZIGET (8.) a várhegy maga, a legmagasabb sziget a tavon. A hegy tetején áll a Királyi Palota, alatta a teraszos elterülő parcellákon körkörösen a nemesek kúriái. A sziget saját erődített kikötővel rendelkezik, melyet csak a királyi és nemesi flotta használhat, legalábbis amikor itt tartózkodnak! A Koronaszigethez kapcsolódik a PÁRBAJKERT (9.), amely két részből áll, a hatalmas Szoborparkból és a Lovagi Tornák Teréből.

A VÁMSZIGET (10.) a tengeri és folyami kereskedelem központja. A hatalmas raktárépületekben a kereskedők megannyi értékes külhoni portékájukat tárolják, hogy aztán a városon belül jó pénzért elosszák azt. A kikötői kocsmák itt a legjellemzőbbek, s persze nem ritka, hogy a részeg tengerészek úton-útfélen bajt kevernek.

A CSONTVÁROS (11.) a Templom negyedhez kapcsolódó nagy sziget, mely a nemesek és nemtelenek temetkezési helye a városban. Már akit persze nem folyami temetésben részesítenek. A Csontvárosnak egyetlen élő lakója sincs, ám olykor a kripták mélyén túlvilági sírás hallik, s a holtak sem mindig nyugszanak békében bent. A területnek épp ezért saját őrsége van, akik többnyire valamely pap vagy paplovag vezetésével őrzik a várost a holtaktól. Vagy épp fordítva.

A TEMPLOM NEGYED (12.) több hatalmas szentéllyel és felvonulási térrel terül el a legnyugatibb sziget északi oldalán. Több vallás is megfér itt, de legnagyobb katedrálisa az Egyisten egyházának van. Ájtatos papok és szerény irgalmas nővérek ajkairól zeng az ima az istenek felé éjt nappallá téve a harangok játéka közepette. Ez a misztikus hangulat egy kissé visszájára fordul a sziget déli részén elterülő ÁLOMVÁROSBAN (13.), ahol a buja és léha örömök kapnak teret, ahol a bódító szerek illatfelhői között légies, telt bájakkal megáldott asszonyok lejtenek szenvedélyes táncot, s ahol egynémely hölgy ára egy réz, míg a másiké már ezüstben mérendő.

A város környékén ligetek, tanyák, szántók és legelők egyaránt megtalálhatóak, de a legkirívóbb talán az EZÜSTERDŐ (14.), mely megannyi susogó ős-öreg ezüstfenyőből álló sötét rengeteg, állítólag még abból az időből, mikor a fák jártak és beszéltek.

Egyéb tudnivalók: A várost elsősorban emberek lakják, másodsorban félelfek. Elenyésző számban élnek itt gnómok, törpök, félszerzetek, nemes elfek, udvari orkok is. Egy-egy egzotikus faj ritka, akár a fehér holló, ezek inkább csak átutazó kereskedők, kalandorok, és bár megtűrik őket, természetesen idegenkednek tőlük. Minél furcsábban néz ki valaki, annál biztosabb, hogy valaki, aki már elég bátorra itta magát, bele fog kötni!

Az oldal tetejére!

Harmatföld vidéke

Egy hexa kb 2-2,5 óra gyaloglás.

Harmatföld Egronia legkisebb, legészakibb tartománya, és egyben az egyetlen teljesen egységes tartomány, melynek központja Érctorony, és közvetlen határolja a lassan előrenyomuló Ködvadon.

A tartományt története visszanyúlik azokba az időkbe, mikor Egronia még messze nem volt egységes. Eredetileg lakói a wallet népcsoportba tartoztak, mely leginkább a sever népekkel volt rokonítható: Magas, hordó mellkasú, robosztus férfiak és nők, többnyire élénkvörös hajjal és testszőrzettel, világos bőrrel. Eredendően e népcsoportok nem is egységes államként éltek, sokkal inkább Nemzetségek alakultak ki, vagyis olyan közösségek, melyek valamilyen vérrokonságban kapcsolódtak össze falvakká. Természetesen ezek a Nemzetségek állandó háborúskodásaik közepette edződtek erős hadinéppé. Így hát az egron államszervezet létrejöttével, és az egyre egységesebb birodalomkép kialakulásával az egron uralkodóknak újra és újra meggyűlt a bajuk a walletek büszke és makacs népével: bár katonailag meghódoltatták a területet, de valójában Harmatföld, mely ekkor még az Ércmezők büszke nevet viselte, állandó forrongásnak és lázadásnak szítója maradt.

Azokban a századokban, mikor a Ködvadon még csak a Vörös-hegység keleti lábait nyaldosta, ismerte fel Lord Nethaniel Sante-Bouve, hogy milyen veszély is fenyegeti az akkor még ott húzódó keleti határvonalat. Lord Nethaniel maga a wallet Adeliene Mullet és Lord Jaquel Sante-Bouve fia volt, félig büszke és ősi wallet nemzetségfők leszármazottja, félig egy feltörekvő egron nemesi család sarja, így kiváló összekötőkapocs a két nép között, mely bár maga is az erős keveredés képét mutatta az eltelt évszázadok alatt, Ércmezők határain belül megőrizte erős wallet gyökereit: az ősök tiszteletét, mely Sárkányurakká tette őket, a nemzetségek fontosságát és függetlenségét, és a jóféle vodka szeretetét.

S épp e kevert vérvonal miatt történhetett meg az, hogy Lord Nethaniel figyelmeztetésére mind a walletek, mind az egronok megértő fülekre találtak, s az egron uralkodó maga úgy rendelkezett, hogy Lord Nethaniel fogja össze a wallet nemzetségeket, vezesse őket, legyen képviselőjük a birodalomban, s feladatául tűzte ki, hogy minden lehetséges módon fékezze meg a veszedelem terjedését.

A hőseposzok megemlékeznek arról, hogy természetesen e kinevezés pusztán formális volt, és Lord Nethanielnek előbb Ércmezők minden nemzetségét kellett erővel, alkuval, fondorlattal vagy házasság révén meghódoltatnia, s súlyos évtizedek repültek el a feje felett, mire egyáltalán Ködvadon ellen tudott fordulni, akkor pedig az már egyre beljebb nyomakodott a Vörös-hegység völgyein és hegyoldalain. Azt viszont kétségtelen elérte, hogy Ércmezők azon túl egyetlen egységes tartomány volt, hisz a walletek számára a letett eskü holtuk után is tartott.

Az évszázadok alatt aztán megannyi harcos öntözte vérével a határokat, de a Ködvadont megállítani nem tudták. Végezetül az Őrtornyok felállítását kezdték meg, mikor a mágia mind erősebben kezdett utat törni e vidéken is, s nem pusztán az Emlékezők és Bölcsek szeszélyes hatalmával kellett beérniük. Azonban hamar rá kellett jönniük, hogy az Őrtornyok, és a beléjük itatott hatalom ugyan képes lassítani a Ködvadon terjedését, de meg az sem állíthatja, s a baljós fehérség mind undokabbul tört utat a területen. Egyre inkább kezdte e zord és büszke északi vidék haláltusáját vívni, de kitartott harcában az elkerülhetetlennel, remélve, hogy valamikor valaki megleli majd a világ e fertőjére a gyógyírt. A terület az állandóan lefagyó ködről kapta a nevét, és évtizedek alatt átíródott a köztudatban: Ércmezők így vált Harmatfölddé.

Harmatföld jelenleg nagyrészt még mindig a felhígult walletek által lakott terület. Megtalálható itt egy kisebb elf helyőrség, mely a Ködvadonból beszabaduló bestiákat hivatott határon kívül tartani, továbbá a hegyek tárnáiban több törp kolónia, akik Érctoronnyal állnak kereskedelmi szerződésben. Ezen felül jár erre mindenféle jöttment kalandor, s az is megeshet, hogy megtelepszik egy-egy fura fajzat még, remélve, hogy itt megcsinálja szerencséjét. Maguk a walletek meglehetőst idegengyűlölők, tehát erre igen kevés persze az esély.

Érctorony a terület központja, mely város azonban szabad királyi bányaváros. Saját városvezetéssel rendelkezik, és csak a királynak köteles elszámolni, a helyi nemeseknek viszont nem alárendelt.

Ezen felül egyetlen várossal rendelkezik még Harmatföld, ez pedig Nemesvíz, mely maga mezővárosi jogokkal bír, melyet még a hajdani lord Nethaniel adományozott a településnek (cserébe némi katonai támogatásért egyesítési hadjáratában). Nemesvíz városa hajdan virágzó kis kereskedelmi állomás volt, mára azonban jelentősége Zubogó mellett erősen lehanyatlott, sőt, egész elhanyagolhatóvá vált.

Harmatföld urai mindig is Lord Nethaniel Sante-Bouve leszármazottai voltak, akik a Mullet nemzetségből eredeztették vérvonalukat, mely nemzetség a legnagyobb becsben tartott nemzettség az Ősök Emlékezetében. Egy nemzetség erejét ugyanis Őseik biztosítják, és különleges megtiszteltetés oly nemzettség tagjának lenni, amely vagy sárkányoktól (akik a Vörös-hegység valódi urai), vagy sárkányölőktől eredeztetik magukat. Hogy-hogynem, a Mullet nemzetségnek valahogy mind sárkányokból, mind sárkányölőkből adatott a boldog emlékezetben. A család familiárisai mind olyan nemesekből állnak, akik szintén dicső ősöktől emeltettek. Így tehát:

Lorne-nemzetség: A legnagyobb Hadúr, a Sárkány Dühe, a tartomány mindenkori urának első hadvezére és tanácsadója. A nyugati végen ez a család rendelkezik a legnagyobb területekkel, ami nem is csoda: vérségi kötelék is köti a Sante-Bouve családhoz, és nem átallott a felkelésekkel teli időkben leigázni és bekebelezni a környező területeket. Így most minden, mi a Haragostól nyugatra fekszik, a család tulajdona. Kegyetlen és irgalmat nem ismerő úr, ha a törvény megtartása felett kell őrködni, és sosem hátrál meg egy jó kis csetepaté elől… de a politikai fondorlatokhoz sem kedve, sem érzéke.

Ramsay-nemzetség: Magukat oly hősöktől eredeztetik, mint Boid Bohord, a Rőttarajú Sárkánygyík gyilkosa. A déli határon őrködő nemzetség Csalogány, Kemencés és Hegyhát falvakkal rendelkezik, és ennél többre nem is kell, hogy áhítozzon, hisz előszeretettel rabolja le az Adomány északi vidékét a Harmatos-folyón átúsztatva.

Sigune-nemzetség: Egyetlen faluval bírnak, és az Kisbérc, ezen kívül viszont a birtokaik mélyen a hegyekbe nyúlnak, s a völgyekben megannyi bányászkolóniát hoztak már létre. Természetesen állandó a torzsalkodása a törp klánokkal, de hozzá kell tenni, hogy e nemzettség sosem vívna valós háborút a törpök ellen. Miért tenné, ha egy-egy tusakodás után le is ülhetnek jóízűen koccantani a hűs tárnák söreiből, meg amúgy is, ők csak sárkány-ősüket keresik kitartóan a tárnák mélyén.

Thane-nemzetség: A Bölcsek, ahogy nevezik magukat. A legbüszkébb wallet nemzetség, mely még mindig erősen hódol az Ősök tiszteletének. Nem igazán harciasak (már ha lehet ilyet mondani egy walletről), legalábbis birtokaikon ritkábban torkollanak verekedésbe a tyúkperek. Természetesen ők maguk is egy őshüllőtől származtatják magukat, név szerint Catriona, az Alakváltó az ő felmenőjük. Az egyetlen falujuk Bükkliget. És nem is kívánnak maguknak többet.

Ranald-nemzetség: A nemzetség birtokolja Hársvölgyet és Csalitost, s hozzá kiterjedt erdősségeket, melyekben előszeretettel vadásznak, ám azt szinte már vallási szertartásossággal teszik, emlékezve ezzel az ősre, Lord Ranaldra, a Sárkányvadászra. Az elfek ügyességével ugyan nem bírhatnak, de a legjobb wallen felderítőket ők nevelik ki, hisz az Ősök tisztelete mellett fiaikba, s lányaikba erőst nevelik az erdő szeretetét és tiszteletét is.

Harmatföldön több magas torony is áll, ezeket egy-egy drágakőről, féldrágakőről nevezték el. A tornyok mágikus hatalommal bírnak, mely gyengíti a Ködvadon erejét. A tornyokat azonban időről időre fel kell tölteni hatalommal, mely mindig azok feladata, akiknek területén áll a torony maga. Ezek közül öt kivétel adott: Az elfek tornya (Azúr), Sárkánykő tornya (nem ismert), Érctorony tornya (nem ismert), a Téli Kastély tornya (nem ismert), Zubogó tornya (nem ismert).

Az oldal tetejére!