A Téli Kastély

A Téli Kastély Egronia északi részén, a Haragos folyó Rideg-tengerbe ömlő tölcsértorkolatában álló Köd-szigeten áll, magas tornyai fehéren és szürke sipkákkal égre törve emelkednek ki a szigetet borító sűrű erdőből, mely emberkéztől háborítatlan burjánzik, s bejárni is jó egy napos kaland lenne. Az erdő napközben gyönyörű, még téli napokon is, de éjszakánként sűrű köd ereszkedik rá. A torkolat mély, de nyugodt sodrását két keskeny gázló kelet és nyugat irányból töri meg, melyek azonban csak nappal járhatóak, éjszakára mindig megnövekszik a vízhozam, és már csak csónakkal lehet közlekedni. A kastély szigetét a két folyóágon túl már Harmatföld Tündérerdeje határolja, mely bővelkedik vadakban s varázslényekben egyaránt. A legközelebbi város Zubogó városa, hajón sodrással szemben s lovon két óra alatt elérhető, fél nap is megvan a part mentén.

Magát a kastélyt magas, elvadult sövény és örökzöld cserjék fala határolja, melynek egyetlen nagy vaskapuját délen az idő vasfoga elrádta már, s bedőlve hever a partoldalon. A Főkapu (1.) helyén tehát szabad a bejárás a az udvarba. Rögtön szemben a Főbejárat (2.) magas kétszárnyú vasalt ajtaja várja az érkezőket, bal kézre tágas Istálló (16.) , jobb kézre poros régi Műhelyek (17.) az ács- és kovácsmunkák elvégzésére. Megkerülve az épületet a régi Gyümölcsösbe (14.) juthat a kalandor, melyben alma, szilva, körte, dió, meggy, gesztenye, barack egyaránt terem, vagy a régi Veteményesbe (15.) , ahol már csak a vad szőlőhajtásokon terem némi Királyné Könnye, szeder tekereg szúrosan a ribizkebokrokra, és a gaz között megbújik az eper apró bokra. A hátsó udvar éke viszont mindenképp a Labirintus, mely a Verandától nem messze indul, s egészen a külső sövényig tart. Eltévedni véglegesen nem lehet benne, de izgalmas végigjárni elvadult bokrai között, s minden udvarán más és más szépséget rejt: egy-egy szökőkutat, szobrot, különleges cserjét.

A Főbejárathoz (2.) visszaérve, s betérve a fáradt utazót a Télikert várja, vagyis egy hatalmas üvegház, melyben ritka és értékes virágok, gyógynövények és fűszernövégyek nőnek és virágoznak a szökőkutak között. Kőösvényen bejárható, de láthatóan rég nem gondozta már senki a helyet. Innen jobbra s balra is vezet folyosó.

Balra indulva az első helyiség a Kártyaszoba (3.) , egy tágas szalon jellegű szoba, mely az urak kedvtelésére lett kitalálva. Alacsony kerek asztalok, kényelmes karosszékek, kandallótűz gondoskodnak a kényelemről, körben néhány könyvespolc, a falakon kárpitok és fegyverek, és egy nagy üvegvitrines szekrény, előtte keskeny pult, melyben mindenféle kuriózum italok sorakoznak. Fényt a csillár ólomkristály lámpásai biztosítanak. Innen egyenesen at emeletre, a Könyvtárba (4.), vagy a Verandára (13.) lehet jutni.

A Könyvtár (4.) a Folyosó és a Kártyaszoba felől is megközelíthető. A hosszú és magas sorok megannyi ódon, poros kötetet és tekercset rejtenek, olyan ritkaságokat is, melyeket ma már nagyon nehéz lenne beszerezni. Részben az építés után hordták ide, részben pedig a későbbi kalandorok hagyták itt tudásukat.

Tovább haladva a folyosón a nagy Étkezőbe (5.) lépünk be. A hatalmas teremben megannyi vadásztrófea, falidísz, díszes csillárok varázsolnak rusztikus hangulatot, a hosszú asztalnál nagyobb lakomát is lehetne rendezni, míg a kisebb kerek asztal inkább a családi étkezésre szolgál. Innen vezet fel lépcső az emeletre, s innen nyílik a Konyha (6.) , melyben jópár cseléd süröghetne, ha egy is lenne az épületben, s a konyhából a Kamra (7.) , amely valahogy mindig meg van tömve minden jóval, dacára annak, hogy senki nem lakja a helyet. A Kamrából lehet lejutni a Pincerendszerbe , melynek egy része el van deszkászva, ki tudja, mi okból?

Ha visszatérünk a Télikertbe , s jobbra fordulunk a folyosón, hamarosan elérjük a nagy Tróntermet (8.) . A terem falait arany és ezüstporos festékkel díszesen pingáltál ki, három boltíves mennyezetén az ólomkristály lámpák gyönyörű freskókat világítanak meg, melyek főleg vallási témájúak: I. Gottfried, az Áldott, amint megkoronáztatik az Istenanya által, Lady Margret, a Szűz, amint égi fénnyel alakja körül gyógyítja a torokgyíkos gyerekeket, Hős Humpfred, a Bátor, amint lándzsáját a fekete sárkány szívébe döfi. A falakon szintén freskók díszelegnek, ezek viszont már csatákat és békéket ábrázolnak. A teremben körben a fehér lepedővel terített asztalok üresen állnak, maga a trón is le van takarva lepedővel. Innen is vezet fel lépcső az emeletre, és nyílik ajtó a Verandára (13.) is.

Továbbhaladva kisebb helységet lelünk, az Árnyékszékek (10.) királyi eleganciával megfaragva várják a vendégeket, s a mélyben halk csobogás jelzi, hogy mindazt, amire nincs szükség, a forrás megcsapolt ere csatornavájaton szállítja el egészen a folyóig a föld alatt.

Az utolsó helység a kastély földszintjén a Fürdő (9.) , mely fülledt, párás pompájával várja az érkező pihenni vágyókat. Míg a tisztálkodás elvégzésére fa paravánokkal elszeparált nagy kőmedencék vannak kialakítva, addig a pihenés és kényelem nyújtására a nagy kőmedence szolgál, melyet díszesen faragott fős oszlopok határolnak el. A fürdő kifejezetten jókékony, ugyanis a sziget alatti forrásvíz hullámzik a medencékben.

Maga a teljes épület négy emelettel bír, melyek mindegyike kényelmes hálószobáknak ad helyet, emellett öt torony tartozik hozzá. A tornyok közül a legmagasabb hét emelet magas, ez a Király tornya (12.) , s nem csak az uralkodói hálótermeknek ad teret, hanem legfelső emeletén a magas, széles ablakokkal ellátott Csillagvizsgáló Teremnek is, s persze innen lehet a legmesszebb ellátni széles-e vidéken, a tetőszerkezetbe tehát harangot helyeztek. Valamivel alacsonyabb, hat emelet magas a Királyné Tornya (11.) , amely szintén az uralkodó hálótermeit rejti, valamint legfelső emeletén a Zeneszobát, melyben nem csak mindenféle hangszerek, de bármely művészeti ág kellékei porosodnak. A másik három torony mindössze öt emelet magas, éppcsak kiemelkednek az épület felé, s a „Hercegek tornyainak” nevezik őket, állítólag ezzel kívánt a tervező bő gyermekáldást az uralkodói párnak.

Maga az épület nyáron kellemesen hűvös, télen pedig meleg, s nem csak a kandallók adta melegség okán, hanem mert a sziget alatti melegvizes forrást a falakban vezették el. Érdekessége, hogy a Kamra mindig tömve van, időről-időre kiadós étkezésekhez van főzve a konyhában, vagy egy-egy édesség lapul meg az asztalon, s a használatban lévő közös helységek mintha önmagukat raknák helyre egyik hétről a másikra. Ilyenkor minden otthagyott, széthagyott és elhagyott személyes tárgya is eltűnik azoknak, akik nem gondoskodtak saját felszerelésükről. Ezzel szemben a használt hálókban kénytelen mindenki maga rendet tartani, azok nem állnak helyre, kivéve az épület és a bútorok szerkezeti romlását. Onnan tehát nem tűnik el semmi a kastély által.

Az oldal tetejére!

Valaha Nemesvízként volt ismeretes az egykori félsziget, mely az évszázadok alatt a megnövekedő vízhozamban leszakadt a szárazföldről. Nevét talán a partjait ölelő smaragdzöld folyóvízről kapta, vagy a szigeten fellelhető számos meleg vizű forrásról. Erről akár parázs viták is kialakulhatnak az öregek között, akik még emlékeznek a régmúltra dédszüleik meséiből. Ma azonban már csak Köd-szigetnek emlegetik az emberek, amelynek oka éppúgy lehet a félszigetet gyakorta körbeölelő köd, mint annak homályba vesző, zavaros múltja.

Minden egy bizonyos építésszel kezdődött, valamikor rég, ükanyáink idejében még. Az ő neve is ködbe veszett mostanra már, pedig mondják, szálfa termetű, s szikrázó elméjű ifjú volt, aki nagyot akart álmodni. Eme férfiú keze munkáját dicséri a félsziget közepét elfoglaló impozáns kastély, amelyet ajándékul szánt Egronia akkori királyának. Alighanem a szigetet véráramként behálózó forró vizű források ihlették meg az ifjút, s talán téli szállásnak szánta az ajándékot, hisz a szigetre jellemző barátságtalan időjárás aligha sejtethetett mást.

Az építkezés hamarjában kezdetét vette, de már az alapkövek lefektetésekor baleset árnyékolta be a munkát. És minden nappal egyre rosszabbra fordultak a dolgok... Úgy tűnt, a kastély megépítése eleve kudarcra ítéltetett. Az építkezés hányattatott sorsa azonban nem tántoríthatta a fiatal mestert, és makacsságát egy szép napon végre bearanyozta a siker – éppen, amikor a férfi leánya és felesége tragikus hirtelenséggel elhunyt. A rossz nyelvek még egy ködös éjszaka alatt megtartott szeánszról, emberáldozatról, és a habarcsba kevert vérről és csontőrleményről is említést tesznek… ám de bármi is hozta el a változás szelét, az építkezés végre gördülékenyebbé vált. Kerek tizenhárom esztendőbe tellett, mire a kastély teljes pompájában felállott.

Amikor azonban az alkotó ünnepélyesen átnyújtotta annak súlyos bronzkulcsát a király követének, s az uralkodócsalád – teljes megelégedésének zálogául három zsák arannyal fizetve a remekműért –beköltözött a kastély falai közé, rövid időn belül újrakezdődtek a tragédiák. Alig néhány nap alatt veszett nyoma a család nőtagjainak, s hiába kerestették őket, többé nyomukat nem lelték, csupán két festmény formájában, amelyeket ismeretlen kezek függesztettek a trónterem falaira. A király elsiratta szeretett feleségét és egy szem leányát, s keserű gyászában a kastély tróntermében vétette fejét az építésznek, akit felségárulással és sötét praktikákkal vádolt. Haragjában a kastélyt többé látni sem kívánta, és hadigályáival hét nap és hét éjszaka lövette az épületet, míg annak romjait is alig lehetett már felismerni. Amikor azonban a nyolcadik nap reggele felvirradt, a kastélyt sértetlenül találták a kelő nap sugarai… ott állott, még mindig ott áll: sem az idő, sem az emberi kéz le nem ronthatja.

A királyság soron következő uralkodói sem jártak sikerrel a kastély elpusztításában, s minthogy valahányszor, amikor megpróbálkoztak vele, a családot mindannyiszor fájdalmas veszteség érte, végül felhagytak a próbálkozással. Törvénykezésükön és figyelő tekintetükön kívülre tolták a szigetet és kastélyát, szabad prédául hagyva martalócnak és kalandornak.

A kastély sok látogatót csábított magához azóta is. Hitték is, nem is annak legendáit és múltját. Az épület pedig nyitott kapuval várja mind a látogatók hadát. Termeiben a por meg nem ül, a bársony el nem vásik, az étel s ital soha ki nem fogy… és lészen önnön titkainak szilárd őrizője.

Az oldal tetejére!

1, A kastély (all zusamme) minden hétfő reggelre áll helyre. Addig állapotát megőrzi. Kéretik használni az állapotjelentést, ha törtök-zúztok!

2, A helyreállítással a kastély eredeti állapota áll vissza mindig a közös helységekben, kertben, műhelyben, istállóban... Az otthagyott dolgokat a kastély eldobja, azok menthetetlen elvesznek. Ez alól a lovak kivételek.

3, A helyreállítás az emeleti hálók esetében nem dobja el a karakterek személyes holmijait, azok hálója (egy hálója, nem tíz) megőrzi a javakat, és a helyreállítás a szoba és a bútorok állapotát generálja sértetlenre. De ki nem takarítja a szobát, és nem mos a karakterekre... Az elhagyott szobák visszaállnak teljesen eredeti állapotukra.

4, A kastélyból kivitt tárgyak egy hétig használhatóak a kastélyon kívül, ám a helyreállítással azok is visszakerülnek eredeti helyükre, akárhol voltak is addig.

Az oldal tetejére!