Vadász és Préda
A Nemesvíztől északra elterülő erdősségben a vadászok több szétmarcangolt vaddisznó-, dámszarvas-, farkastetemet is találtak. A nyomok medvére utalnak, ám a bestia mérete nem elhanyagolható, s úgy tűnik, a Köd-szigeten vackolta be magát. Nemesvíz elöljárója 2 ezüstöt fizet annak, aki levadássza a bestiát!
Mesélő: Mord
A Hétpróbások Kriptája
Zubogó városában azt károgják az árnyak közt lapuló varjak, hogy a Kastélyban valaki ügyes betörőt keres. A kevésbé sötét utcák és piacterek kikiáltóján viszont olyan mesterember is kerestetik, ki ért a zárak és lakatok művészetéhez, s ki érez magában bátorságot, a kastélyban keresse Lady S.-t!
Jelenleg 0 karakter online
Az oldal olykor erőszakos, erotikus tartalommal bírhat, így látogatását csak 18 éven felülieknek ajánljuk!
Az oldal képi anyagait a tulajdonosok több, az interneten szabadon elérhető alkotásból válogatták össze, azok nem az oldal tulajdonosainak saját munkái.
Az oldal elsősorban Chrome böngészőre van optimalizálva.
 |
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| *Hiába, hogy sietségre ösztökélik, képtelen úgy elhaladni a fa mellett, s belépni törzsén, hogy tiszteletét és háláját le ne róná előtte. Megtorpan hát, hogy a kezét szíve fölé tegye, s úgy adózhasson néhány perc néma csönddel Taureattar jelenségének* | |
| 2018-11-11 21:24 | |
 |
Ilweliondur (Mesélő) |
| *megrontani,nem véletlen hát,hogy az elfek szükségük idején árnyékába gyűltek,s gyökerei ölén alapították meg utolsó városukat.Koronája lakhelye az Örökké Valóknak,az óelfek utolsóinak.Törzséhez korok koptatta márványlépcső vezet fel,kérgén kapu nyílik* | |
| 2018-11-11 21:21 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Íme Taureattar,Minden Erdők Atyja.Gyökerei nem csak e földbe,de más síkokba ugyanúgy kapaszkodnak.A mindent átható erő,az ether táplálja,s maga is tisztítja annak áramait,levelei között sűrítve azt.Az utolsó,fajtájából,mit a Köd hatalma nem tudott/f | |
| 2018-11-11 21:09 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| *Lépteik fokozott iramával gyorsul a szívverése is, de írként szolgál idegességére az elébe táruló látvány. Szemeit ámulattal emeli a hatalmas fára, melyet még sohasem látott egész valójában, még ha hatalmas lombozata ott is suttogott ifjú évei felett* | |
| 2018-11-11 21:04 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Ez már a Belső Város,hova magafajta erdő tünde ritkán lép be.Lépteit óhatatlanul is fékezi az elé táruló látványra.A százezredeket látott fa törzsét két tucatnyian sem érnék körbe,lombja a felhők hasát simítja,s koronája elterül egész Elwelynn felett.* | |
| 2018-11-11 21:02 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Thorildryn bátorító mosollyal marad le menetük mögött,midőn a lány csatlakozik Haatherylhez. Szaporán kísérik kapukon át,álmodó ligetek ösvényein.Siettükön nyírfakó bőrű driád csodálkozik ámuló szemekkel,vackáról megriasztott nyúl iramodik a sűrűbe./fk | |
| 2018-11-11 20:54 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| maguk elé...? Szinte megrémül a váratlan fordulattól, és hirtelen nagyon fiatalnak, kevésnek és arra érdemtelennek érzi magát. Szinte megszeppenten biccent volt feljebbvalójának* Értem.. kész vagyok kérésüknek eleget tenni. | |
| 2018-11-11 20:39 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| *Elfordul hát régi jó barátjától, s feszes fegyelemmel hallgatja végig Awenhai szavait... de nem tudja leplezni meghökkenését. Annyit remélhetett csupán, hogy a Herceggel találkozhat, ki közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalókkal, ám hogy Ők idézik | |
| 2018-11-11 20:37 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| idéznek maguk elé!*A nemes arcú Awenhai Haatheryl,régvolt ifjúévei tanítómestere,kitől első fájó leckéit kapta kardvívásból,s ki Elwelynn városának őrparancsnoka,s így Faelnis feljebbvalója volt,vaskemény tekintettel mérte végig*Kövess hát azonnal! | |
| 2018-11-11 20:16 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *A lány talán be sem fejezheti szavait,hiszen úgy tetszik, már vártak rájuk.Szálfa termetű,csillagezüsttel futtatott vértű fegyveresek lándzsát,pajzsot emelve fogják közre borostyánhajú elöljárójukat.*Faelnis Thinuviel!Az Örökké Valók hatalmi szóval | |
| 2018-11-11 20:13 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| magam az ereklyét.. mert Egronia soha ily gyenge lábakon nem állott még.. és ha az emberek torzsalkodása fellángol, a gyűlölet és vérözön von majd pástot az előre kívánkozó Ködnek. Félek tőle, oly hullám készülődik, mely ezúttal átcsap a fejünk felett. | |
| 2018-11-11 20:05 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| *Mielőtt belépnének azokba a Termekbe, szembefordul a férfival, és komor-szomorúan rámosolyog* Ha azok, kik nálam arra érdemesebbek, jogosnak érzik büntetésemet, viselem. Sem esküm alól, sem más alól nem kérek felmentést, Thorildryn. Azért hoztam el | |
| 2018-11-11 20:01 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *zabolálatlanságban tündöklő kertek helyett ragyogó kőlapokkal fedett terek,lebegni látszó lépcsők,dicső ősök szobrai és kupolás,légies csúcsívekkel és kőcsipkékkel ékes paloták állanak.A hercegi udvar,az Emlékezés Termei,előkelők,tudók,papok hajlékai.* | |
| 2018-11-11 19:59 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| Eképpen remélted büntetésed éveit kurtítani?*pillant reá,hűvös tekintete mélyén remény szikrája lobban, miközben ösvényük lusta kanyarulatai a város szívéig vezetik őket.Emitt erdei lakok,elmélkedésre való hószín pavilonok,rönkszentélyek,vad fk | |
| 2018-11-11 19:53 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| *Elmosolyodik, azzal az évődő, hamis mosollyal, amiről jól tudhatja a másik, hogy csípni fognak szavai* Úgy tartják, ki bölcs, előítéleteit mind levetkőzte, hogy mindent a maga valójában lásson, s meglepetés ne érhesse... | |
| 2018-11-11 19:44 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Percekig nyújtózik a csend,mivel Thorildryn az elhangzottakat fontolja* Elloptad hát, engedetlen leány. Hisz aligha hiszem, hogy önként adta neked bárki is. Önzőségük természetüknek alapköve, még ha jogtalanul is lappangatták a fejéket. | |
| 2018-11-11 19:42 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| volna. Hisz éppen egy ilyen ősi kegytárgy visszaszerzésének kudarca végett kapott oly szigorú büntetést Harmatföldi feljebbvalóitól.Érkezésével nem csak az ő szavukkal dacol, de esküjével is, mely Északhoz szólítja* | |
| 2018-11-11 19:35 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| Éppen azt, amelyet hajdan tőlünk kapott, s rég elveszettnek hittük.. *Többet azonban nem mond. Nem tudja, Thorildryn mennyire követte nyomon a róla fel-felszökő híreket, de gyanítja, hogy figyelt rájuk..úgy pedig talán már többet is mondott, mint szabad | |
| 2018-11-11 19:34 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *A férfi szemöldöke érdeklődőn felível*Kíváncsivá teszel. Tudnom lehet-e miféle ajándék az, mit hozol? Az emberektől származik,felteszem. De minő ajándékot adhat a bolha a kutyának, kinek életét köszönheti?*nem megvetés ez,őszinte csodálkozás* | |
| 2018-11-11 19:31 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| Köszönöm.*mosolyodik el, majd odébb lép, hogy helyet adjon a felkeléshez.Lassan indul el a férfi oldalán, mint ahogyan annak idején sétáltak oly sokszor*Bölcseink tanácsát jöttem kikérni.Népünk olyan ajándékot kapott, melynek sorsáról nem tisztem dönteni. | |
| 2018-11-11 19:24 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| *Régebben talán belekapott volna a férfi érvelésébe, hisz amit ő élete elvesztegetésének ítél, annak áldozata révén válhat belőle bölcs. Magát is meglepi vele, mily szelíden ereszti el ezt a kicsiny szúrást, s hagyja meg Thorildrynnek az utolsó szó jogát. | |
| 2018-11-11 19:22 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *feláll a szikláról,érintetlenül hagyva a bábukat az oldúinn-táblán*Elkísérlek utadon.Közben elbeszélheted viszontlátásunk okát is,vanimelda.*szegődik Faelnis mellé* | |
| 2018-11-11 19:19 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| Nem érdeme a madárnak elvesztegetni életét...*csóválja meg fejét azzal a melankolikus belenyugvással,mi mindig is a sajátja volt,s mivel a lány hevességét mindannyiszor bosszankodni piszkálta.*..de bölcsnek sem érdem a régen elmúltakat bolygatni./f | |
| 2018-11-11 19:14 | |
|
Faelnis Thinuviel (Zöldfülű Erdőjáró) |
| S az gondol-e a madár örömével, ki szárnya szegését kéri tőle? *úgy tűnik, a régi vita menten felparázslik közöttük, pedig egy emberöltő is eltelt azóta, hogy utoljára látták egymást* | |
| 2018-11-11 19:08 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| //Az Adomány-Elwelynn titkos városa-Faelnis Thinuviel utazása a Vörös Királynővel//*Thorildryn Ilirieth arcán a mosoly halvány,akár a fagyos téli reggel*Úgy hiszem nem szívemet jöttél megörvendeztetni.Ha gondolnál örömömmel,úgy el sem mentél volna... | |
| 2018-11-11 19:04 | |
 |
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *Tehetetlen dühvel bámul utána,hogy fogai fájdalmasan csikordulnak el egymáson. Váratlan hévvel ragadja meg a ló marját, és húzza magát nyeregbe, hogy aztán tajtékzó haraggal hajszolja meg a lovat - meg sem áll Zubogóig* //Köszi, jóéjt// | |
| 2018-11-02 22:23 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Kérdésére választ kapott hát,a banya tartozását lerótta.Hol pedig a vénasszony az elébb állt,ott üresen roskad magába ,alóla víjogó lappantyú vergődik elő, és süvít bele az éjszakába*//jóéjt// | |
| 2018-11-02 22:20 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| Én sem talányokban feleltem neked, vén velőszopó, ne ködösíts hát, beszélj egyenesen! Hol lelem őt! Egy hajón? Az Arany Egyszarvún? Hol horgonyzik az a hajó? *Fakad ki keserű haraggal. A szíve majd' átveri sűrű szövétnekű dolmányát* | |
| 2018-11-02 22:18 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| A szerelmed mindenét feltette a szerencsére, de rajta veszett.Messzire menekült innen, el a nagy vizeket járó falovakra, ott pedig ártatlanok vérével szolgálja az Ördögöt.De lelkét megmentheted, ha időben éred utol. Csak kövesd az arany egyszarvút! | |
| 2018-11-02 22:15 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *De még az ő szemei is elkerekednek, amikor ráeszmél, hogy merő szerencséből találta el a jó választ. Hamar eltünteti azonban ábrázatáról a döbbenetet, és elmosolyodik* Akkor hát, mámi... Én megtettem, amire kértél. Ne légy rest viszonozni azt. | |
| 2018-11-02 22:05 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *A vénségnek elkerekednek a szemei,haragosan összecsikorítja agyarait,s dühödt rikoltása messzire visszhangzik a rémülten megcsendesült erdőben.*Ravasz katona,ravasz bizony! Úgy van, a csönd a válasz..*toporog fel alá,dühösen* | |
| 2018-11-02 22:03 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| Csönd legyen már! *Vakkant rá idegesen, mert bizony most ténylegesen úgy érzi, hogy megfogták. Összeszorítja fogait, s akaratlan is azon kezdi el forgatni az agyát a válasz kutatása helyett, hogy miként végezhetne e köpedelem vén pudvással mégis* | |
| 2018-11-02 22:00 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Az öregasszony csak kacag a kivont szablyára, mintha bizony az kárt nem tehetne benne. Kezeit dörzsöli, nyalogatja szája szélét* No mondd már! Vagy add fel inkább! | |
| 2018-11-02 21:58 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| magában, s egyből a csuklás jut eszébe.Faluhelyen mindig azt tanácsolta az öreganyja, gondoljon arra, aki emlegetheti, majd elmúlik a baja.. de elveti az ötletet. Azt gondolni kell, nem kimondani.* | |
| 2018-11-02 21:54 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *Nem rest szablyát rántani, és a vénségnek szegni a hegyét* Csihadj, no. Hadd gondolkodom. *szemeit rajta tartja a vénségen, nehogy túlzottan nekivehemedjen a riogatásnak, s esetleg ideje korán nekiessen. ~Ha kimondom a nevét, elmúlik. Mi az?~ Ismétli | |
| 2018-11-02 21:53 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| Nem így szólt az egyezség! Ügyeskedni ne merészelj, mert a csontjaidat lisztbe őrölöm, a véredet pedig kiszopom!*cuppant undorítót odvas-agyaras szájával,szeme fenyegetőn villan közelebb a hideg esőben* | |
| 2018-11-02 21:49 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| megfelelnem, vedd a jussodat. *szorítaná a banyát óvatosan némi engedményre, a sarokba szorított vad tanácstalanságát mutatva, hátha vérszemet kap tőle, és rááll könnyeden a kérésre.* | |
| 2018-11-02 21:44 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *Összecsikordítja fogait. Egyre furmányosabbakat kérdez a vén csoroszlya, ezért, hogy időt nyerjen magának, így szól:* Mindeddig rögvest megadtam neked a helyes feleletet, rosszat még nem szóltam. Hadd találjak hát háromszor, és ha nem sikerül neked | |
| 2018-11-02 21:43 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| bolyongsz majd,szánalmasan,a szerelmesedet sosem látván meg többé! Felelj hát: ha kimondod a nevemet, elmúlok! Mi vagyok én? | |
| 2018-11-02 21:41 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *A vénasszony vértelen szája haragosan megvonaglik sárga, hegyes agyarain.Úgy kerüli körbe a szakadó esőben a katonát,mint a dögevő,aki azt várja,hogy a sebzett vad feladja végre a küzdelmet*Íme az utolsó kérdés.Ha nem tudod a feleletet,üres szemgödrökkel | |
| 2018-11-02 21:40 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *Keserűen elmosolyodik* Gondolkozom, mámi, de meg is kísérteném a választ, ahogyan az álmaim kísértenek minden éjszaka kegyetlenül, ha csak lehúnyom a szememet: mert az álmokat nem lehet csak nyitott szemmel látni, úgy-e? *les fel a csoroszlyára* | |
| 2018-11-02 21:36 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *A vénasszony krákogó kacagással közelíti,szeme rezzenéstelen mécsláng.*Lám megakadt! Töri a fejét, de mindhiába! | |
| 2018-11-02 21:34 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| meg a választ. Mint, ha az könnyebbséget adna, hunyja be szemeit, de csak Fynn arca dereng fel előtte..* | |
| 2018-11-02 21:30 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *Sosem kedvelte a fejtörőket, nem is a gondolatiból boldogult éltiben. Otthonában az anyja mellett kaszált, kapált, takarított és főzött, míg most, eme katonagúnyában a kardot, fokost, kopját forgatta. Mégis kétségbeesett akarással forgatja eszét, lelné | |
| 2018-11-02 21:29 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| Jól van,jól!*szegezi rá a banya hosszú körmű ujját*Hát most erre felelj meg: mi az, mit hiába próbálsz meglesni, csak behunyt szemmel láthatod?*szemei olyan kísértetfénnyel ragyognak az éjszakában,mi a vért fagyasztja minden jámbor lélekben* | |
| 2018-11-02 21:23 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| *Lova oldalának dől, ahogy megrágja a néne szavait. Hosszúra nyúlik közöttük a csend, mire arra fordul, ahonnét a legutóbb a beste sátánszukát hallotta* Éppen az imént mutattad. Alkunk egyik tárgya az: szemeim a koponyámban. | |
| 2018-11-02 21:17 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| *Leon csupán a gereblye nyelét markolhatja csak,a vénasszony úgy tűnik el,mintha sosem lett volna ott,hogy hangja aztán a katona háta mögül vartyogjon fel*Két szomszéd lakik egymás mellett.Mindent és mindenkit látnak,de egymást mégsem láthatják sohasem! | |
| 2018-11-02 21:10 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| Amit kívánsz.. ha elbukom. *szisszeni undorral a füzért látva, majd váratlanul felhorgadó haraggal lép előre, s ragadná torkon*...de ha jól felelek, vén satrafa, és a szavadnak nem állasz.. én magam pucollak ki e megkeseredett világból! | |
| 2018-11-02 21:05 | |
|
Ilweliondur (Mesélő) |
| A nyomorúságos életed nekem ugyan nem kell!*húzza szélesre pudvás száját,s rongyai mögül előbukkan a nyakába aggatott füzér,melyen elsőre Leon úgy látja,mintha töppedt bogyók volnának fölfűzve.Ám az aszott göbecsek mégis mások*Add nekem a szemed világát! | |
| 2018-11-02 21:03 | |
|
Leon Anhalt (Zöldfülű lovaskatona) |
| hörgésére. Erőset ránt a kantárszáron, hogy az éles zabla fájdalmas határozottsággal fékezze meg az állatot. Szemeit kemény elszánással fúrja a banyáéba* | |
| 2018-11-02 20:58 |
A Fény Megtestesülésének 1403. éve, Enyészet hava
Őszi lehűlés, gyakori esőkkel, olykor havazással
Kastély állapota:
A kastély emeletei kiégtek!
A szalonban a búrotok törve-borítva.
Élelem nincs vagy romlott.
A teljes udvar elmocsarasodott, dögletes bűz üli meg.
A fürdő megsüllyedt a mocsárlében, és az épületrész leszakadt, kétembernyi hasadékot hagyva a falon.
A konyha külső fala szakaszosan leszakadt.
A katakombák, kamrák és alagsorok vízzel teltek meg.
~1403. Enyészet hava 01.~
Aktív kalandok
Felhívások
Acélpöröly Ihanow
A Sör Igaz Barátja, a Nyughatatlan, a Szabad Lelkű Bolond Ifjú
Ki orozza el tőle a Hősi címet?
