Róka
(Kezdő Vakarék)
Nem: Egyéb
Azonosító: #201

Külső és belső tulajdonságok:

Megjelenés: 1 m magas, két lábon járó rókakölyök. A bundázata narancs-vörös. Teljes mértékben átvette az állati jegyeket, bár hátsó lábai megerősödtek a felegyenesedett tartás okán, hátsó mancsai megnagyobbodtak, hogy egyensúlyban maradjon. Mellső lábai a megragadásban segítenek, de mivel mancsai vannak, fogni nem tud, csak karommal ragadni.
Rá lehet erőltetni egy inget, néha felhúz egy köpenyt, ha tud csenni valahonnan, de nem szereti a ruhákat.
Jellem: Csintalan, rossz, mint minden gyerek. Nem a rosszindulat vezeti, egyszerűen csak nincs felelősségérzete.

A karakter pontértékei:

Erő 1+0=1
Ügyesség 1+5=6
Állókép 1+0=1
Mentál 1+3=4
Szakért 1+0=1
TÉK: 7d10 + 1d10 karom/fogak
VÉK: 7d10
TÉT: Legfeljebb köpni tud.
VÉT: 6d10+táv
EP: 12
MP: nem varázsol

A karakter története:

Khean Ranald néven született Hárspalotától nem messze, 11 éve. Nem mondhatni, hogy valaha is sok köze lett volna a nemességhez, apja sokadik oldalági leszármazott, nagyapja a család fekete báránya volt, így megtagadták.
Khean szegény sorba született, azt ettek, amit az erdő adott. Az anyja viszont szörnyű hibát követett el: az erdei vénasszonyhoz ment segítségért, mikor apja megbetegedett. A vénség segített is, de mikor fizetni kellett, nem volt miből… így a banya elátkozta a családot. Az apja szörnyű farkassá változott, az anyja pedig őzzé. Az akkor 4 éves Khean pedig rókakölyök lett. Aznap este az apja felfalta az anyját, és portyára indult az erdőben. Khean sose látta többé. Későbbiekben pedig csak rossz álomnak gondolta az egészet.
4 évesen maradt magára az erdőben, és csak az mentette meg az életét, hogy a boszorkány, aki elátkozta a szüleit, magához vette a kis torz teremtményt. Nem is volt egyéb dolga, csak nyulat fogni, fát gyűjteni, hagyni, hogy néha vágjon a nyanya a szőréből, és elbújni, mikor valaki jött az öregasszonyhoz. Meg nem megkergetni a macskát. Ideje nagy részét így is egy erdei kotorékban töltötte, ahol kedvére szórakozott egymaga.
Hanem aztán ahogy nőtt, egyre többet evett, és a vénségnek már terhére volt. Ketrecbe zárta hát, hogy alig tudott megszabadulni onnan a kölyök. Nekiindult az erdőnek, mindig figyelve rá, hogy leljen kotorékot, hogy találjon legalább békát enni, és hogy ne botoljon bele a ragadozókba. Merő véletlen, hogy eljutott a kastélyhoz…

Egyéb információk: