Lady Salome
(Tapasztalt Kincsvadász)
Nem:
Azonosító: #107

Külső és belső tulajdonságok:

Megjelenés: 1,8m magas vékony alkatú ember nő, 20 évnél idősebbnek nem tűnik, világos alabástrom bőrrel, ébenfekete hosszú hajjal, élénk kék szemekkel megáldva. Tartása nemes, egyenes, alakra formás, ott telt, és ott karcsú, ahol kell. Jobb vállán és lapockáján csúnya égés hege maradt.
Egyszerű kalandor ruhákat visel, s nem riad vissza nadrágtól sem. Ékszereket viszont nem hord. Valahol mindig tart magánál egy vékony pengéjű tőrt.

Viselkedés és jellem: Volt egyszer egy lány, aki jó volt... de nem túl jó. Meleg szívű, mosolygós, mindig nevető tekintettel. Az évek repülnek, és a leány bár mindig mosolyog, oly páncélba zárja lüktető sebektől meggyötört lelkét, melynek kulcsát alaposan elzárta. A melancholia leggyakoribb barátja, még ha a mosoly álarca mögé rejti is.

A karakter pontértékei:

Tulajdonság szint: 4. Pont: 22.
Erő:1+1= 2d10
Ügyesség: 1+4= 5d10
Állóképesség: 1+1= 2d10
Mentalitás: 1+7= 8d10
Szakértelem: 1+4= 5d10

TÉK: 2+5= 7d10+fegyver
TÉT: 5+8= 13d10+fegyver
VÉK: 5+2= 7d10+pajzs
VÉT: 5d10+táv+pajzs
EP: 10+2+4= 16
MP:8+4=12

A karakter története:

Előtörténet: Teljes neve Lady Ludmilla Krelalla Salome Jezabel Chelley, Harmatföld grófnője, a Kincstár Kurátora, családon belül „Lulu”. Az Ardenand birtokon látta meg a napvilágot 23 emberöltővel ezelőtt, a család harmadik gyermekeként. Három évesen jegyezték el Harmatföld akkor már jóval idősebb grófjával, Gregoir Sante-Bouve-val. Egy évre rá mutatkoztak meg mágikus képességei.

A leányt azonnal a Magasegyetemre vitték, ahol kimagasló mágikus affinitást állapítottak meg nála, s mint olyat veszélyesnek ítéleték, így egy Rendházba zárták be, s kezdték meg okítását. Idővel különös víziók és furcsa, hisztériára hajló viselkedési zavarok jelentkeztek nála, melyet erős fenyítéssel és önuralma edzésével igyekeztek legyűrni nála a nevelőnői. Erős vallási nevelésben részesült, s mivel a művészetek érdekelték, a rendház efelé kezdte terelni, annál is inkább, mivel ahogy a rohamai csillapodtak, és elérte a kilenc éves kort, a mágiája is kezdett egyre elhalványodni. Úgy döntöttek, egy könnyű, egyszerű mágiaágat próbálnak ki nála, és a művészet élvezetét kihasználva kezdték el dalmágiára okítani. Végül aztán tizenhat éves korában megállapították, hogy a gyermekkorában kiadott kimagasló tehetségként való elkönyvelése egyértelműen téves volt, a leány mindössze középszerű eredményeket mutat fel vizsgáin, bár szorgalma dicséretre méltó. Ennek megfelelően mélyebb szintű okítása nem indokolt, hisz sosem válik belőle olyan mesterdalnok, akit kémként bevethetnének, így tanulmányait befejezettnek tekinthetik.

Tizenhat évesen visszatért tehát a családi fészekbe, ahol egy mester kezdte okítani tovább a mágia fortélyaira. Egy évre rá korábbi eljegyzését érvénybe léptették, és a család nyomására hozzáment az akkor már negyvenedik életévébe lépő grófhoz. A formális házasság révén a gróf udvari előjogokra tett szert, s a Kurátori Kamara tagja lett, míg Jezabel inkább csak szép ifjú feleségként karitatív tevékenységet folytatott, és az egyházi kórusban énekelt. Egészen huszonegy éves koráig, mikor is férjével visszavonult a nyáron a vidéki kastélyba, azzal az örömteli hírrel, hogy gyermekáldás elé néznek. Egy vészterhes, viharos hajnalon a lány saját vérében ébredt. Azon a hajnalon kétszer fordult fakó lován a halál, nem csak a gyermeket vitte el, hanem az apát is: a grófot saját szobájában holtan lelték, sérülésnek nyoma nem látszott rajta. Jezabel egyetlen örökösként vette át a birtokot, s kiharcolta magának az egyik Kurátori pozíciót. És végre a maga ura…

22. életévét betöltve, túl számos megpróbáltatáson, az özvegyi fátylat levetette. Reményei fellángoltak a szíve mélyén, hogy annak az oldalán élhet, akit szeret, ám a sors úgy hozta, hogy végül néhány nap múlva, engedve a politikai nyomásnak és saját megéledő bizalmának, Emerichus Barthek Chelley báró felesége lett. Hogy aztán két évig ne lássa férjét.

Az udvari intrika nem az ő világa, mégis, a Vörös királynő sorsa okán kénytelen volt egy elhamarkodott királyné-koronázást meghiúsítani. S aztán az Úr 1405. évében oly kalamajkába keveredik, ami ismét régi sebeket tép fel benne. A koronaherceg megmentésére folytatott expedíciót ugyan épphogy túlélte, és a herceg is megmenekült végzetétől, ám a vállalkozás oly késztetéseket tárt fel benne, melyet tettre váltani csak azért nem tud, mert önkezével végezve az Egyisten szemében az bűn.

Kalandok:
Az elátkozott kolostor, A Vörös Királynő nyomában, Egy rég esedékes hazatérés, A Szomjas Ökör Átka, Tükörfények I., Farkas ellen farkasfű, A kastély doktora - A rózsák ösvénye, A megváltás kútja, A Hétpróbások kriptája, Merülés az ismeretlenben, Pénz beszél..., A végzet, mely Sasszirtet elérte, A Kút zarándoka

Egyéb információk:

Kurátorként az a feladata, hogy a királyi kincstárat gyarapítsa mindennemű ereklyékkel, melyeket fel tud kutatni, és be tud szerezni.
Amennyiben nem a kincstárat gyarapítja, ritka fóliánsokat és műveket kutat fel az Akadémia megrendelésére, ezzel gyarapítva személyes vagyonát.

Egy bátyja van, Willem, és egy nővére, Ariana. Mindketten családot alapítottak már. Ariana a Lagún Köztársaságban él, gazdag kereskedőcsaládba házasodott be. Willem a nyugati végeken harcol a Karagájok ellen.