Külső és belső tulajdonságok:

Megjelenés: 1,8 m magas, atletikusan kacsú, formás teremtés ébenfekete hajjal, alabástrom bőrrel, égkék szemekkel. Huszas évei elején jár. Tartása nemes, ajkai ösztönösen húzódnak mosolyra. Szépsége vitathatatlan dacára testén csaták és kalandok sebeit viseli: jobb vállán és lapockáján csúnya égés hege maradt, bal vállától kulccsontjáig vékony heg karcolja bőrét a ruha takarásában.
//Előny: Gyönyörű -4, Atletikus - 3. Hátrány: Felismerhető - 3.//

Viselkedés és jellem: Jó természetű teremtés, igaz, a legtöbbekkel távolságtartó. Viselkedése kaotikus: nehéz megjósolni, miként reagál egy-egy sértésre vagy ugratásra. Nyelve éles, csípős, szívesen vitatkozik, de makacsul tartja magát az igazához. Általában céltudatos. Nehéz lenyűgözni, de könnyű megharagítani, és olyankor nagyon nehezen engesztelhető ki. Bár békés természetű, nem teketóriázik, ha vért kell ontania. Legfeljebb majd később bánja...

//Előny: Hideg fejű - 3. Hátrány: Makacs - 3.//

A karakter pontértékei:

Karakter szint: 5.

Faj: Ember

Erő: -1
Ügyesség: 0
Egészség: -1
Karizma: 1
Bölcsesség: 2
Intelligencia: 3

EP: 29
MP: 23

A karakter története:

Előtörténet: Az Ardenand-család harmadik gyermekeként született meg, akit három évesen jegyeztek el a már akkor is éltes Gregoir Sante-Bouve-val, Harmatföld cheannjával.
Mivel gyermekként mágikus képességeket mutatott, így a Zubogói Magasegyetemre küldték, ahol veszélyesen magas mágikus affinitást állapítottak meg nála, ami szeszélyes rohamokban tört fel belőle, így a Szent Clarissa Rendházba küldték. Nevelői a kor legelismertebb módzsereivel igyekeztek kordában tartani a gyermek rohamait: jeges fürdő, étel- és vízmegvonás, sötétzárka és imaórák, időnként ütleg, igen súlyos esetben ráolvasás. Mentora ekkor Sergius Abelus inkvizíciós atya volt. Érdeklődést mutatott a művészetek, a történelem és a nagyvilág dolgai iránt, így szabadidejét a scriptoriumban töltötte leggyakrabban. Tíz éves korára mágikus képességeit legfeljebb átlagos szintűre sikerült csitítani, így a tanulmányait is képes volt már folytatni a Magasegyetemen. Tizenhat évesen ugyan hazatért, és házi tanítók gondoskodtak felkészítéséről, de egy évre rá férjhez ment az akkor már negyvenediket taposó harmatföldi grófhoz.
Házassága megrendezett volt, formális, de tiszteletet neveltek belé, és a férj jól tartotta, így nem volt boldogtalan. Huszonegy éves volt, mikor végre sikerült megfogannia. A gyermek azonban egy vészterhes, viharos hajnalon elhalt, s még ugyanazon éjjelen különös módon az apja is. Akkoriban suttogtak átokról is, hiszen az addig világosbarna hajú asszony haja oly ébenfekete lett, mintha mindig is sötét lepelként akarna ráterülni. Ideiglenesen Ludmillát fiúsították, átvette férje kurátori pozícióját a kincstárnál, és Harmatföld irányítását is.
Az özvegyi év letelte után, 23 évesen hozzáment az egyetlen kérőhöz: Emerichus Chelleyhez. Ám a kirobbanó örökösödési háború miatt férjét jó két évig nem is látta. Harmatföld kormányzása így a Kistanács és a thainok, meg persze az ő kezében maradt.

Egyéb információk:

Kurátorként az a feladata, hogy a királyi kincstárat gyarapítsa mindennemű ereklyékkel, melyeket fel tud kutatni, és be tud szerezni.
Amennyiben nem a kincstárat gyarapítja, ritka fóliánsokat és műveket kutat fel az Akadémia megrendelésére, ezzel gyarapítva személyes vagyonát.

Egy bátyja van, Willem, és egy nővére, Ariana. Mindketten családot alapítottak már. Ariana a Lagún Köztársaságban él, gazdag kereskedőcsaládba házasodott be. Willem a nyugati végeken harcol a Karagájok ellen.