Marquesa de Dolina Verde
(Zöldfülű Manipulátor)
E-mail: dolinaverde@gmail.com
Nem:
Azonosító: #220

Üzenet küldése

Külső és belső tulajdonságok:

Donna Delilah Isabel Leonor Misericordia Redwood Valdevieso y de la Dolos, Marquesa de Dolina Verde y Condesa de Vérfenyves y de Castillos. – ismertebb nevén Dolina Verde márkinéja (vagy egron rajongói körében Lady Redwood) – szinonimája a nők által elérhető sikereknek és az allen-egron kapcsolatoknak.

Ez a fekete hajú, kecses és divatosan sápadt nő mind ruházatában, mind stílusában képes összhangot teremteni a két kultúrvilág közt úgy, hogy csábító jelenség maradjon mindkét oldal számára.

Leginkább anyai behatásra gyermekkora óta becsvágyó és hataloméhes. Az utóbbi másfél-két évben azonban a politika számára mellékessé vált, miután rádöbbent, hogy elérte, amit lehetett. A következő lépés egy kormányzónéi cím megszerzése lehetne, azonban jelenlegi férje mellett valamennyire elégedett, (már szinte a lélegzéshez is engedélyt kér oldalbordájától a derék Don Felipe). Így az eddig őt jellemző törtetés alábbhagyott – rövid ideig kisebb-nagyobb projektekben élte ki magát, majd elunva azokat is, szinte teljesen az okkultizmus felé fordult.

Delilah ami szenvedélyeit illeti; akarnok és hajthatatlan, minden másban; pragmatikus és minél gyorsabban lerázná azokat magáról.

Mindenki rejteget valamiféle beteges érdeklődést vagy megvetendő kíváncsiságot magában – ez életfilozófiája és eszerint él – remekül illeszkedve az allen főranghoz.

S habár közvetítő szerepet vállalt, korántsem pártatlan. Jobban vonzódik a művelt és valódi hatalmat képviselő Császári Udvarhoz, mintsem a Nagy Politikai Játékban gyerekcipőben járó és saját hanyatlását nem is észlelő Egroniához. Viszont érdeke a kettő közötti békét diktálja, ezért hajlandó segíteni a kisebb állam akaratát, ha az felfogja meddig mehet el – lehetőségeik határára azonban nagylelkűen felhívja figyelmüket.

A karakter pontértékei:

Erő: 1+0= 1
Ügyesség:1+5= 6
Állóképesség: 1+1=2
Mentalitás: 1+2=3
Szakértelem: 1+0=1
ÉP: 13
MP: 4

Fegyverekhez jóformán nem ért, hagyományos vitézi vértet még soha sem hordott és nem is akar. Egyedül a kisebb pengékkel van tapasztalata. Írni-olvasni az antik és modern világ fontosabb nyelvein képes, beszélni is amennyire az illem megkívánja.

A karakter története:

Delilah fordulatos élettörténetét és karrierútját bárki megismerheti részben-egészben, aki felcsapja a híres zarowari mester, Niccolaio Mauroceno munkáját – az Uralkodót. Abban többször előfordul az ő neve is – olyan illusztris személyekkel egyetemben, mint Dinonüszosz szentatya és fia Augusto Brozino, a zarrai korok nagy hadvezére Titus Primanus vagy akár maga az allen császár, XVIII. Flagrantis.

1382-ben született Vérfenyves grófi birtokán Millard Redwood egron nemes és egy allen főrang sokadik lányának házasságának második gyümölcseként. Földjük az allen-egron határon áll, az Adomány azon része, amit nem ítéltek oda az elfeknek – de komoly kiegyezést kellett velük kötni.

Négyéves volt, amikor édesapja rövid betegeskedés után jobb létre szenderült, bátyjára, az ifjú Theodore-ra hagyva a grófi címet, ám annak nagykorúságáig anyjukat tették a régenssé. Az allen kapcsolatokat ekkor veszi fel újra az asszony, gyakorta látogatják őket a rokonok. Ezek közül a legmeghatározóbb, náluknál évekkel idősebb unokatestvérnője, akiből később (rengeteg ármány és egy kisadag szerencse lévén) XVIII. Flagrantis felesége – Allenwell Császárnéja lesz.

1387. őszén Theodore máig tisztázatlan körülmények között lezuhan a várfalról és nyakát szegi. Hosszabb viták után (anyja vehemens fellépésével) a királyi döntés alapján házasságáig Delilah a birtok tulajdonosa és a grófi cím viselője. Ekkor jelentkeznek „alacsony veszélyességi kategóriába” sorolható varázsképességei is, így annak rendje szerint képzését kiegészítik a mágia alapjaival.

Tizenötéves korában elérkezik első és utolsó hajadon báli szezonja – allen nemesi kérők serege ostromolja, egyrészt szépsége miatt, másrészt az egron földek reményében. Anyja machináció folytán végül Don Alberto de la Castillos gróf nyeri el kezét és egy éven belül megházasodnak. Az Egron Királyság nem nézi jó szemmel a birtokelidegenedést, ezért halasztja Don Albertora ruházni annak jogát. Házasságuk harmadik hetében a gróf egy vadászbalesetben elhalálozik. A tragédiát felemássá teszi, hogy a Császári akarat Delilah-t teszi meg a követelők közül Castillos grófnőjének. Egronia ezt elfogadja, ezáltal ő válik az egyetlen nemessé a két országban, akinek mindkettőben van birtoka.

Saját függetlenségét kihasználva csatlakozik unokatestvére, a Császárné, udvari köréhez egy rövid ideig, ami fellendíti a pályáját. Nemcsak befolyást és tiszteletet szerez magának ügyes intrikáival – az allen birodalmi sporttal – de idővel elnyeri a Császár kegyét is, amaz hajlandó akár négyszemközt is fogadni. A grófnő végtelen tisztelete jeléül birtokai bevételéből rizikós lépésre szánja el magát; megvásárolja a Keleti Szellő Kereskedelmi Társaság részvényeinek tizenkét percentilisét. Ez idővel jó befektetésnek bizonyult mind gazdasági, mind politikai értelemben.

Jó kapcsolatát a Császárral ügyesen észlelve, Egronia felajánlja neki az addig nem létező „Császár személye körüli követ” pozícióját. Ezt elfogadva nemcsak saját helyzetét szilárdítja meg a Császárságban és a királyságban, de a két uralkodó közti könnyebb kommunikációt is lehetővé teszi.

A Császár végül a lehető legnagyobb kegyben részesíti; eddigi polgárságát kiterjeszti, patríciusi jogokat adományoz neki. Ez által – nő lévén csupán – tiszteletbeli tagjává válik a Szenátusnak és – varázsképességei okán – a Koncíliumnak. Habár az üléseken ritkán vesz részt, a folyosón gyakorta látni beszélni különböző tisztviselőkkel. Új pozíciói lehetővé tették számára, hogy ellehetetlenítse politikai ellenfeleit – többek közt a néhai Don Alberto családját – akik vagy önként félreálltak útjából vagy különféle módokon kiestek az uralkodó kegyeiből. (Ezek közül a legominózusabb esetek, amikor a Szenátus Don Machin de Rincont a Császár és Birodalom elleni szervezkedések kínpadra ítélte és Senor Rodriguez de l’Ulsia mai napig emlegetett brutális öngyilkossága Caderosso szoborcsarnokában – miután a közvélemény fajtalankodónak bélyegzi.)

A Császárné közbenjárásával időközben újraházasodik, Dolina Verde márkija nyeri el kezét – így ő maga márkiné lesz, férje pedig egyéb titulusai mellé odaírhatja, hogy Vérfenyves és Castillos grófja. Ezúttal Egronia nem görgetett akadályt a birtokösszekapcsolás elé, lévén jó kapcsolatukat a Császárral a márkiné közbenjárásától remélik.

Miután úgy érezte, hogy a Császárság politikai játéktere nem tartogat számára több izgalmat, kémei jelentései kiszámíthatóvá váltak számára, inkább tehernek érezte az állandóan körötte legyeskedő udvarlókat és egyéb potyalesőket, kisebb projektekben akarta újrafelfedezni, hogy él.

Egyházi humanitárius cselekedetei – és nagyobb összegű felajánlásai – miatt a a lhazarita lovagok tiszteletbeli dámává fogadták (a főatya sürgetésére). Politikai érdeket sejtve emögött a Vérhit Védelmezői ugyanezt cselekedték válaszul. Ezután gladiátoriskolát nyitott és Dominaként kereste az izgalmat. Ezt is elunván, az Akadémia számára bocsájtotta annak bevételeit, aminek köszönhetőn ajtók és lehetőségek nyíltak meg előtte újonnan kiforró okkult vonzalmát kielégítendő.

Az utóbbi időben több időt otthon maradt és titkos kutatásokat folytatott olyan irányokba is, amik számára érdekessé teszik a Művészetet – de ezt a publikum úgy értelmezi, hogy a márkiné elmélyült a Császárság szellemi elődjének, Zarrának történetében, hazafias etoszt vonva az eddig is túlmisztifikált személye köré. Talán nem téved sokat a közbeszéd, hiszen Delilah valóban a Zarrai Örökséget igyekszik magáévá tenni… különös figyelmet szentelve annak varázslataira.

Az utóbbi félévben bámulatos fejlődést ért el titokban a zarrai hatalomszavakat illetően, amiket nem szándékozik feladni – magában pedig egyre inkább a hangtalan és magáról életjelet nem adó Egytől kezd elfordulni egy régi, mára névtelen istenség felé, aki valaha ember volt, de megistenült a mágia segítéségével... Valahol pedig el van rejtve az egyik szeme és az egyik keze – a két talán leghatalmasabb ereklye, amit el lehet képzelni!

Egyéb információk:

KAPCSOLATOK

Lady Aurelia Valdevieso Redwood (szül.: Aurelia Elionor Carrasco Valdevieso): 58. Delilah idősödő anyja. Gyermekkora óta készíti, hogy eredményesen játsszon, de talán túlságosan is saját magát akarta kiélni benne. Miután Don Alberto halála után elvesztette felette az irányítást, kapcsolatuk megromlott. Abban reménykedett, hogy rövid időn belül könyörögve tér vissza bűnbánó gyermeke, hogy egyengesse továbbra is útját. Megkeseredve kellett tapasztalnia, hogy cirka hat év alatt fontosabb személye lett a Császárságnak, mint azt valaha is remélte volna. A nyár egy részét az árnyékos Vérfenyvesben tölti, az év nagyját pedig a Császári Palotában. Mivel lánya túlnőtt rajta, nem maradt más hátra számára, mint visszavonulni a Császárné árnyékába. Féltékeny és csöndes gyűlölet ápol sikeres magzatja felé, amivel Delilah számol, de tudja, hogy megölni nem lenne képes, viszont kisebb-nagyobb bosszúságokat okozhat. Nem beszélnek egymással, ha nem muszáj. Ha veszekednek (majdnem minden beszélgetésük vége), szívesen a lánya fejéhez vágja, hogy az ő érdekében nem ment férjhez újra - hiszen egy valamire való allen mostohaapa kijátssza a gyerekek kezéből címeiket.

Don Felipe Desiderio de la Dolos y de Villa Paula, Marqués de Dolina Verde: 36. Sokak szerint a világ legszerencsésebb embere és ő maga is így gondolja. Azonban ez koránt sincs így. Házasságukban fokozatosan másodrangú szerepbe kényszerült, de megtanulta élvezni azt, hogy felesége gondolkozik helyette is a legtöbb esetben. Több ideje marad másra, amik teljessé teszik egyszerű életét; a lovagi tornákra, vadászatokra és az Aréna küzdelmek élvezetére. Delilah alapvetően szereti, de úgy mint egy ölebet szokás. Ha "jól viselkedik", hajlandó jutalmazni figyelmével, ha nem, akkor igen sokat kell vezekelnie, hogy ne mással kelljen megosztania hitvesi ágyát.

Őcsászári Felsége Equitia császárné (szül.: Sagrario Dolor Lluvisa de Ladreda): 43. Anyai ágról unkatestvére. Kapcsolatuk korán kezdődött, amikor Delilah még alig ért a derekáig, Theodor élt. 'Lola' (Dolor becézve) és szülei gyakran látogatták Lady Aureliát, s míg az idősek a komoly politikáról beszéltek, addig szívesen vigyázott a nálánál sokkal fiatalabb testvérpárra. Színes történeteket mesélt nekik az allen történelemből és a Császári Udvarról. Később természetesen belépett a Játékba, így látogatásai elmaradtak. Hamarosan legnagyobb célja teljesült; Császárné lett. Ekkor Lady Aurelia kitűzte maga elé, hogy lányából császári udvarhölgyet csinál – viszont mielőtt valóban csatlakozhatott volna színre lépett Don Alberto, így inkább felé terelte lányát. Miután Delilah felszabadult, valóban csatlakozott Equita köreihez, ahol hamar megkülönböztetett szerepet érdemelt ki ügyeskedéseivel. A Császárné maga házasította ki Don Felipevel, ami nem csak nagy kegy volt részéről, de ajándék is; előre látta, hogy a márkin úgy játszik majd kuzinja, ahogy kedve tartja. Mai napig megtartották baráti viszonyukat viszont új dimenzióban értelmezendő; hatalommegtartás és -építés. Négyszemközt egészen bizalmasan beszélnek egymással.

Őcsászári Felsége XVIII. Flagrantis (szül.:Veturnio Zerillo Marzal sue Calahorra): 48. Habár talán az egyetlen férfi, akire szívesen vadászna még – vagy inkább titulusára – azonban nem ostoba. Tudja, hogy egy lépés is azon a vadászterületen örökre véget vetne kiváló viszonyának unokatestvérével. Így nem közelít más szándékkal a Császár felé, mint saját érdekeinek mihamarabbi kielégítése. A Császár egyelőre értékes sakkbábúként tartja számon a nagy táblán, de nem árt ezt gyakorta alátámasztania. Alapvetően jó kapcsolatot ápol vele; ha félbehagyja valamiért kutatását, azt a Császári akarat érdekében teszi.

Őfelsége IV. Barad: Az öreg királlyal kevésszer találkozott a valóságban, de gyakran ír neki, hogy képviselje álláspontját bizonyos kérdésekben (Delilah mindvégig fenntartja magának a jogot, hogy ő a két uralkodót köti össze, nem hajlandó kisebb személlyel tárgyalni. Ha nem a király aláírása van a válaszlevélen, akkor szolgái írnak vissza ő helyette is, melyben jelzik, a márkiné nem tudja őfelségét képviselni más által.). Ő már a visszavonult Baradot ismeri, így nem tartja "nagy játékosnak", ami egy uralkodónál igencsak erős kritika allen körben.

A császári család gyermekeivel változó viszonyt ápol; legjobb kapcsolata Engrazia-val (16) van, aki gyakorta harmadik fél az anyja és közte folyó privát beszélgetéseken. Prudentios (21), reménybeli trónörökös, vallási hevülete a politikában vitáik tárgya, de a tudomány csodálata platformot teremt köztük. Inocencio-t (12) túl vajszívűnek találja az allen udvarhoz, így szánakozva tekint rá. Attrevido (16) botrányos életstílusa nem zavarja, de a rajtalévő stigmata miatt kerüli, ha teheti.

Barad pereputtya számára csak névben ismert személyeket takar. Egyedül Lizwetha királynével kötött futólagos ismertséget, amikor röviden Koronaékkőn járt egy ízben. A királyi család gyermekei közül csak a trónörököst látta egyszer.

EGYÉB

Ha részt vesz a Játékban/allen szociális eseményre megy, állandó kíséretéhez tartozhatnak alkalomtól függően:
- az alátartozó nemesek,
- udvarlói (kik fegyverrel védik a becsületét, leginkább egymással párbajozva),
- adósai és lekötelezettjei,
- egy Tréfás nevű élcelődő törpe egyik udvaronca által pórázon vezetve,
- egy vak rabszolgalány (akiről azt beszélik látja a jövőt),
- egy-egy pap mindkét hitből, néha egy sahrai imám és egy karagáj láma is (hogy tromfoljon)
- bor- és előkóstolói
- titoknoka,
- udvari sugdolózója,
- adománykezelője,
- önmérgező-mestere,
- fűszernöke,
- kardnyelője,
- sahrai hastáncosai,
- udvari dicsérnökei,
- kéznyújtói,
- történésze, jogásza és/vagy mindent-tudója,
- hazugságvizsgálója,
- hírnöke, hirdetője
- mágus-szolgája,
- örökbefogadott és/vagy általa felszabadított gladiátorok,
- importált éjfekete eunuchjai,
- egyházi szertartásokhoz véradó szüze,
- lobogó-, érdem-, és titulushordozói
stb. stb.

Állandó kísértete viszont az egyetlen élőlény, akiben feltétlen bízik; Artemisia nevű fekete macskája.

Allen szokásokat követve a legtöbb 'divatos' méreg ellen immúnis és társasági fűszerfogyasztó (fokozatosan hozzá kellett szoktatnia magát, hogy ítélőképességét és realitásérzékét megőrizze).

Átlagos megnevezése Allenwellben "Dolina Verde márkinéja" vagy egyéb címei közül az adott szituációban a legrelevánsabb.
Ironikus módon Egroniában már közel sem ennyire egyszerű a helyzet. Ott rajongói köre (elkicsinyítve férjezett mivoltát), de leginkább a hazafias érzelműek makacsul Lady Redwoodnak nevezik, nem véve figyelembe az allenwelli cím primátusát (valaki nem is hajlandó elfogadni annak jogosultságát - "extra Egronia non est vita!"). A Császárhoz és/vagy Allenwellhez húzó ligák allen címét használják. A Császársághoz való viszony értelemszerűen keveseket hagy pártatlanul, de a diplomatikusabbak (miután alaposan megvádolták őket kollaborációval, felhagytak a realitást jelentő allen cím használatával) így ők rendkívüli követnek szólítják (mindenki tudja, ki ezt a címet használja az egy minden hájjal megkent gazember, bízni nem szabad benne!; ebben egyetértés van a császárista-baradista ligák közt.)
Az egron nemesek közt dívó 'megszólítási háború' inkább csak személyes világnézet hirdetésére szolgál, nem jelenti azt, hogy a legelvakultabb hazafi se reménykedne abban, hogy a Császár személye körüli követ teszi a dolgát "és megfékezi a felesleges erőszakot".

Címzése:
"Őexcellenciája a főméltóságú Delilah Isabel Leonor Misericordia, a dicső és nagy múltú Redwood-házból, az Egy kedvező kegyelméből Dolina Verde márkinéja, Vérfenyves és Castillos grófnéja, Ishkan, Zayruyt, Pomedana, Cremori, Logrolavega, Cantamor, Garona, Rönkháza, Vöröspatak városok és hozzájuk tartozó falvak úrnője, a Császárság patríciusa, a Szenátus és a Koncílium tiszteletbeli tagja, a Vérhit Védelmezőinek és az Isteni Akarat Lovagrendjének tiszteletbeli dámája, az Egron Kúria megbízásából a Császár személye körüli követ, az Allen Tudományos Akadémia mecénása, Az Aréna Dominája, a Császárné kíséretének tagja, a Keleti Szellő Kereskedelmi Társaság részvényese, Caderosso díszpolgára stb."