Kiriko
(Kezdő Alkimista)
Nem: Egyéb
Azonosító: #197

Üzenet küldése

Külső és belső tulajdonságok:

Kirikó láttán megbocsájtható az ember fiától ha elsőre furkósbotélt nyúlna asztal méretű egérfogó híján. Ratfolk lévén ugyanis leginkább egy két lábon járó óriási patkánynak néz ki, mert lényegében az is.
Sok fajtársával ellentétben ugyan nem görnyedten jár (Így sem haladja meg a 160 centit.), s kínosan ügyel a megjelenésére, de ez nem változtat rajta, hogy az, ami. Albínó lévén bundája hófehér, szemei vérvörösek, ami nem segít az amúgy sem túl bizalomgerjesztő ábrázatával, de rágcsálóképe ugyanakkor meglepően kifejező tud lenni, könnyen utánozza az emberi gesztusokat és testbeszédet. Testalkata, s pár kisebb feminin vonás árulkodik nőstény mivoltáról. Rendszerint halk beszédű, nyugodt hangnemet megütve igyekszik lefegyverző benyomást adni. Ruházata általában takaros és tiszta, ahogy ő maga is, bár hiába mosdik rendszeresen, a foglalkozását így is elárulja hogy alkohol és különféle vegyületek aromája kíséri bármerre jár, a közelében lenni olyan, mintha csak egy boszorkány konyhájára lépett volna be valaki. No meg az oldaltáskájában rendszeresen csörömpölnek és lógnak ki különféle üvegek, s övére erősítve is látni pár színes folyadékokat tartó lombikot.
Vékony, cincogó hangját talán ha akarná se tudná igazán felemelni, de minden jel szerint soha nem is próbálja. Általában nyugodt, ellazult benyomást kelt, s a fajtája miatt vele szemben megütött gyakori bizalmatlan, vagy ellenséges hangnemet mintha észre se venné. Csak pár, ritkán elejtett cinikus megjegyzés jelzi néhanapján, hogy tudatában van a dolgok állásának. Ha teheti barátságos, bár van aki számára talán túlzóan bizalmas hangnemet üt meg mindenkivel szemben.

A karakter pontértékei:

Erő: 0 VÉK: 5d10
Ügyesség:3 VÉT: táv+3d10
Állóképesség:2 TÉK: 3d10
Mentalitás: 2 TÉT: 5d10
Szakértelem: 6 EP: 13
(Szakértelem: Orvoslás 2, Alkimia 3, Botanika/Herbalizmus 1)

A karakter története:

Kirikó tipikus ratfolk közösségben nőtt fel, egy nagyobb emberi város egy lepusztult részén, amit belaktak a patkányszerzetek. Albínó mivoltát egyfajta szerencsés jelként kezelték a saját klánjában, ez is megkönnyítette, hogy mestert találjon aki maga mellé fogadja apródként. Jó maga, pár családi perpatvartól eltekintve viszonylagos nyugalomban és jólétben nőtt fel, az egész közösségükre ez korántsem volt elmondható. A domináns emberi lakosságnak, a helyi lordoknak igencsak piszkálta a csőrét a lepusztult egykori nyomornegyeden terpeszkedő, és egyre gazdagabb patkányfajzatok közössége. Míg tipikus szeméten élő tolvajok és szélhámosok bandáiként tengődtek, megtűrték őket, de hogy a mocskon felülemelkedve, kézművesek és kereskedőkként jobban megszedjék magukat mint néhány nemes? Azt nem állhatták. Nyíltan nem támadtak rájuk, de az élet egyre nehezebb lett számukra. Egyre több volt a főleg őket sulytó tarifa, különadó és törvény. Egyre többe került lefizetni az őrséget, bírákat és hivatalnokokat. A tehetősebb ratfolkok elköltöztek, akik maradtak egyre kétségbeesettebb megoldásokhoz nyúltak. Kirikó pedig azon kapta magát, hogy orvosi szakértelmét, gyógyfőzeteit egyre ritkábban tudják megfizetni, helyette a klánfők ópium, más bódító szerek, és esetenként mérgek készítését követelik tőle.
Elbúcsúzott hát szüleitől, barátaitól, s útnak indult világot látni. Remélve hogy talál helyet ahol ismét megbecsülik a tudását, esetleg tanulhat újat, friss receptekre lelhet, mint például az emberek fekete robbanó pora, amelyről oly sokat hallott. Vándorlása azóta minden volt csak nem mesés, de eltengődött úgy-ahogy. Mikor az elszórt ratfolk közösségek elfogytak az útjából, jobb hírnevű orvost, vagy mágiával gyógyító papokat megfizetni nem tudó emberek közt találta meg a boldogulást. De rendszerint tova is kellett állnia hamar, mert bárkinek döglött meg a tehene, vagy épp nem sikerült kikúrálni valaki nyavalyáját, nem volt nehéz kitalálnia kiből csinálnának bűnbakot.

Egyéb információk:

Kirikó tudását illetően.
Gyógynövényekhez és egyszerű alkimista dolgokhoz ért, ezek mindegyike teljesen híján van a mágiának. A gyógyírok amiket ő készít, jobb esetben egyszerű herbalista orvosságok, vagy gyakrabban ha nincs jobb ötlete, vadkörtéből főzött közönséges pálinka. Harcban használni a tudását igazán nem lehet, legfeljebb ha előre készít füstbombát ami az eliszkolásban segítene neki, illetve ismer bizonyos mérgeket. De utóbbiak jó részt olyanok, amit az áldozatnak el kellene fogyasztania. Aki harc közben le tudna tolni az ellenfele torkán egy adag mérgezett italt, annak alighanem, igazából nincs szüksége ilyesmire.