Szürkefarkas
(Zöldfülű Kóborlovag)
Nem: Férfi
Azonosító: #194

Üzenet küldése

Külső és belső tulajdonságok:

Magas, jóvágású, csontosarcú, öregedő harcos. Harmincéves korára minden szőrszála őszbe fordult, így első látásra mindig idősebbnek nézik, mint amilyen, holott még csak negyvenhét telet látott. Alapjában véve magas és jókötésű, de páncéljában nagyobbnak látszik, mint valójában. Arca expresszív, melynek éke pödört bajsza és állán lévő kecskeszakálla. Kék szemei tudnak játékosan csillogni és égni a dühtől. Haját mind a mai napig katonásan vágatja.

Folyton utazik, ezért ekképpen öltözik; egy pár régebbi lovaglócsizma, bricsesznadrág (övvel), fehéring és egy mellény vagy fekete gambeson. Szinte mindig viseli vértjét, amihez esős időben hozzácsatolja tengerészkék esőköpenyét.

A balszerencse évek óta kíséri, így kezdeti búskomorsága, gunyoros-humoros hangnembe csapott át. A magányos utak és a katonaélet következményei, hogy szereti hallani saját hangját, még akkor is beszél, ha egyedül van. Szeret élcelni, de túlzásba sose viszi. Alapvetően van sütnivalója, nem ejtették a fejére. Kedvét leli az olvasásban, vadászásban, dalolásban és a mulatásban.
Az átlagnál segítőkészebb - ki tudja miért?

A karakter pontértékei:

Erő 1+3=4
Ügyesség 1+2=3
Állóképesség 1+2=3
Szakértelem 1+0=1
Mentalitás 1+1=2

ÉP: 14 //jelenleg 10//

VÉK 6+pajzs
VÉT 3+pajzs+táv
TÉK 7+fegyver
TÉT 5+fegyver

Szakértelmek:
Vadászat, vezetés, taktika, navigáció, térképolvasás, ostromtechnika, lovaglás, nyomkövetés, éneklés, tánc, úszás, írás-olvasás, hazárdjátékok, alkudozás, történetmesélés, etikett, atlétika.

A karakter története:

Ha Szürkefarkast kérdezik élettörténete felől, bárki biztos lehet benne, hogy színes történetet fog hallani. Ám sajnos mindig mást.
Azonban vannak biztos pontok, amin el lehet indulni:

• túlságosan határozott és fölényes, hogy nemtelen legyen.
• valószínű, nem Terra Antiqua szülötte – térképek nélkül nem igazodna ki a kontinensen
• egy ismeretlen vallás követője - nyakában egy kisebb aranykereszt függ.
• egyik legnagyobb kincse egy régi zászló, amin sárga alapon fekete kétfejű sas néz keletre-nyugatra
• beszél egy nyelvet, amit senki sem ért – valószínűleg ő maga találta ki heccből
• igazi nevét senki sem ismeri – mindenki csak Farkaslovagként vagy Szürkefarkasként ismeri
• kóborlovagként mutatkozik be, de történetei alapján megjárt már legalább egy háborút (aminek helyszíne nem az ismert világ)
• hiába élcelődik, mosolyog gyakran, valahogy mindig borongós

Annyi bizonyos, hogy nemestől-nemesig vándorol és náluk vendégeskedik, mint ahogy egy kóborlovaghoz illik. Szeret segíteni a népeknek, a szegényektől viszonzást nem fogad el, a gazdagoktól is inkább csak kvártélyt és kosztot, ha teheti.

Egyéb információk:

Felszerelés:
Egy Gotlinde nevű csatamén. Egy maréknyi pénz. A rajtalévő ruha. Pár nélkülözhetetlen használati eszköz (hálózsák, étkezőeszközök, lámpás, kötél, fenőkő stb.)

Vért:
• egykor gyönyörű szép, míves teljes páncél, (mára már nem csillog úgy, mint rég – de minősége nem romlott) amelynek sisakja farkasfejet formáz (szinte soha sem hordja teljesen, csak részeit így 3. kategóriás. Ellenben teljesen 4.-nek minősül.) -4/-3 sebzés
• kézre csatolható címeres nagypajzs +3 VÉK
• gambeson -1 sebzés

Fegyver:
• pallos +4 TÉK
• fattyúkard +3 TÉK
• lábára erősített ököltőr +2 TÉK
• hosszúíj + 3 TÉT
• muskéta +5 TÉT

Ez a fegyverarzenálja. Ha másképp nem dönt, általában pallosával oldalán indul előre. Puskapora jelenleg nincs. Pajzsán lévő címere: fekete-fehér alapon fekete farkasfej.


Érdekes információ: a körülötte lévők előbb-utóbb balszerencsék sorozatát tapasztalják.



Napló

FM. 1404. Fergeteg 6. - "...ezután elértem a kastélyt, minek földrajzi pozícziója és annak elrendezése is több kérdést fölvett, de lévén nem ostromlás ügyében érkezém oda - hanem némi levágható rabló kutya avagy kellemetes falat reményében - sokat nem vizsgálódtam. Mikor pediglen sem a hóban levő nyomokból, sem pedig az istálló üres akoljaiból nem jöhettem rá arra, pontosan mennyien lakoznak a kastélynak falai közt, elhatároztam személyesen leszek kénytelen megolvasni azokat. Így beindultam - egyenest a távolabbi tornyot szemlélve ki magamnak, hiszen annak ablakából világlott ki a fény. Bent meglepően meleg volt. Kis gondolkozás után rájöttem, a falakban termálvíz folyik... Értékes és kényelmetes dolog a termálvíz, de csupán ezért nem építenek kastélyokat egy stratégia ügyében hátrányos szigetecskére... Nem sokat gondolkozva ezen indultam meg tova a torony felé, viszont nem érhettem el azt, mert találkoztam egy középkorú legénnyel és egy asszonnyal - kire majdnem rátörtem az ajtót, úgy gondolván lúdvércz. Miután tisztázódott a helyzet a bravó elment, így egymagam maradtam a fekete hajú asszonnyal - kinek neve Salome, mint az később kiderült. Megfedett viselkedésemért és figyelmeztetett; óvatosan legyek a kastélyban, hiszen egy szörnyeteg tartja rettegésben annak lakóit... Még annyi év után sem szoktam hozzá, hogy a kandallótüzek körül elmondott dajkamesék rémei itten valóságosak és a legtöbben bizony tehetetlenek velük szemben. Ezen sorokat a nemesvízi taverna egy szobájából írom, de gondoltaim gyakran kalandoznak vissza a groteszk helyre és annak furcsa lakosaira... A közeljövőben mindenképpen visszatérek oda, mert kár lenne ha elemésztené a népeket a szörnyeteg..."

Fergeteg 8. – „…miután pedig ezen méréseket és vizsgálatokat a kastélyon bevégeztem beköszöntött az éjszaka. Természtes kíváncsiságom hajtott, hogy legalább megpillantsam a rettentő szörnyet, kitől óva intettek. Ezért bevettem magamat a kártyaszobába, hol is feltaláltam egy csapszéket – miben nem csak a környéken elterjedt fanyar muszkapálinkából lehetett inni. Még szinte meg sem bontottam a bort, mikor megjelent a múltkori Salome. Most, a fényben szemügyre vehettem, hogy bekötötték-e már fejét vagy sem – mert ott már bizony sok lennék harmadiknak. Nem volt ujján gyűrű, de mindazonáltal óvatosnak kell lenni ezzel a tüneménnyel – mint az utóbb kiderült nemesi származék, daczára egyszerű pongyolájának – tartogathat még meglepetéseket. Bejötte után rövid szóváltásba keverdém vele és már éppen öntöttem volna neki is a jóféle vörösből, mikor is benéz egy kétlábonjáró róka-termetmény és megszólalt pár éles sívitás a folyósón. A következők érdekesen alakultak. A hölgy előkapta íját és én sem voltam rest kilépni a söntés mögül. Megjelent még egy keleti – itt khaty, vagy khatay -, de nem akadékoskodott. A rókát sikerült sarokba szorítani – amíg egy régi ismerős fel nem tűnt. Hat évvel ezelőtt láttam a kis Veronika de la Fuentét, amikor annak apja házához fogadott, két-három hónap erejéig. Egészen felcseperedett azidő alatt, így rögtön fel sem ismerhettem. Megjelenésével csudaérdekes dolog történt! A rókaszerű pártjára állt és Salome tőle kérdezé; ismeri-e azt? De la Fuente elmondta, hogy ismeri, sőt pártfogoltja. A hölgy erre megnyugodott eltette fegyverét és aludni tért. A róka is távozott, valamelyest sértődve. Egyedül maradtam a khatiaival – leírhatatatlan helynév ez! - és a vörös bakfissal. Ekkor még csak sejtettem kilétét, de hamarost megbizonyosodtam felőle. Akkor persze bocsánatot kértem, hogy fegyverem nem tettem el kérésére, holott családjának adósa vagyok és felidéztem neki, honnan is ismer. Az est alatt végig zavart volt és hektikus. Mikor rákérdeztem, mi czélból van ezen helyen csak levegőváltozásra hivatkozott és rögvest sietve távozott. Mit ne mondjak, az évek szellemileg nem váltak a javára... A határozott, életerős és daczos kislányból ilyen gyámolatlan galambocska lett. […] Mindig fenntartom: a kastély és lakói furcsák. A rókaszerűség, egy khatiayi, egy mulya de la Fuente és Salome, akit látszólag emlékeztetni kell, hogy ki a barátja is ki nem az.”

Fergeteg 10. - „…a kastélynak architektúrája ekképpen nem hagyott nyugodni. Miképpen maradhatott le ez a fontos rész? Már így, a dolgok részleges ismeretében, többé-kevésbé ésszerű lépésnek tűnik, de az építésztől ez volt a legárulkodóbb jel… Vajon, akad-e lélek, kinek ez akkor feltűnt? Mivel magyarázták? És hogyan zajlhatott le az építés? Mégis miféle szörnyű árat kellett felajánlani még a vár megépítése érdekében? És, ami a legfontosabb; vajon miért akarta mindenképp megépíteni…? Hogy akkor még ezen ködös kérdéseket megválaszoljam elmentem a kastélyba, hogy felderítsek egy térképet vagy alaprajzot az udvarházról, hogy megbizonyosodjam, régen hogyan is nézett ki az építmény. Kis keresésnek – és óriási szerencsének – köszönhetőn hamar meglett az alaprajz. Azt tanulmányozva igazolást nyertek elméleteim. A vár semmilyen más szempontot nem figyel a kényelmet leszámítva. Semmit. Mintha az egész tákolmány csak arra lenne kitalálva, hogy magába csábítson utazókat… Miután átböngésztem a térképet, rájöttem, hogy fontosabb lenne egy építési napló – olyan, amiben kontók, ütemezés, számítások vannak vagy esetleg némi leírás. Nagy hasznomra válna, ha lenne ilyen…ha pedig van is a könyvtárban lészen az. De a könyvtár hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik egy jó élet lenne átböngészni is! Elkeserített még a gondolat is, de hamarost felvidultam – vesztemre – hiszen eszembe jutott a parasztok és annak a vén udvari bolondnak a meséje. Az első emberek, akik eltűntek a királyi családból származtak. És a trónteremben jelent meg róluk két festmény. Elhatározám, hogy megnézem őket magamnak, hátha előrébb viszik a nyomozást. A trónterem felé nagy ordítozásokra lettem figyelmes. Nem loptam a napot, elindultam hát azoknak kivizsgálódására. Az udvaron megtámadta Srt. de la Fuentet pár farkas, azokat elkergettük mi, és egy hozzánk csatlakozó, bizonyos Avaladir. A farkaskaland után visszaigyekezém a trónterem irányába. Ottan a képeket kezdtem elemezni. Egy megkülönböztetett helyen két letakart freskót figyeltem meg. Odaléptem eléjük és lerántottam róluk a leplet – és óh! szörnyűség! A képek egy herczegnőt és annak királyi anyját ábrázolták. Ekkor agyamban összeállt a irtózatos képlet! Az épület nem akart elkészülni sehogy sem…Az építésznek eltűnt felesége és lánya…az épület azután gond nélkül felépült. Majd miután elkészült az elsők, akik eltűnnek…egy anya és a lánya…A történetek igazolást nyertek. Borzasztó! Ám ez a felfedezés csak több kérdést vett fel. […] A vér vért követel. Régóta nem kellett visszagondolnom az özvegy szavaira, de most akaratlan eszembe jutottak. […] A szalonbéli beszélgetés után a keleti – most már így írom – és én felkísértük az ifjú lányt és ajtaja előtt vigyáztuk álmát.”

Fergeteg 11. - Könnyen telt el az éj s, mi fontosabb; baj híján. Délutánfele felébredt a lány - és jelezte szólni kíván valamiről. Én levezettem az étkezőbe, mondván evés közben beszélje el viseletes dolgait, hol is megterítettem neki egy egyszerű étket, de nem fogadta el. Bevallotta, hogy megszöké szülei házától és azóta nem szereti, ha szabadságát bármilyenképp korlátozzák, így bizony nem tart velem vissza Zubogóba. Meglepett a szökése ténye, de nem vagyok neki senkije, hogy komolyabban aggasszon. Nyilván okkal tette, mert bizony biztosra veszem, hogy nem lett elege a kényelemből és nemesi kötelezettségeiből - hiszen egyiket sem veti meg. Miután daczosan elfordítá tőlem orczáját és kifordult az étkezőből - magam mögött hagytam a kastélyt. Még visszafordultamból láttam, hogy annak tetejében lángok kapdosnak fel - mintegy világítótorony módjára - és már azon kaptam magam, hogy pár lépést teszek befelé, hogy riasszam efelől a lányt - de pont az imént tudatta velem, önkormányzóvá vált - nem atyáskodhatok felette. Szívem összeszorul, ha arra gondolok, hogy bármi baj érte úgy, hogy tehettem volna valamit érte. Bár nem szándékoztam visszatérni az Ördög Kastélyába, de talán körbenézek őutána kutatva. Csak, hogy megbizonyosodhassak épségéről. Ami pedig kutatásomat illeti, elhatároztam, hogy valamit kell szereznem, hogy komolyan vegyen bárki is - amennyiben tényleg belefogok ebbe a vállalkozásba - olyan kompromittáló anyagot, ami mutatja, hogy a kastély tényleg a Sátáné. Mert mindenki ismeri annak gonoszságát - csak éppen jellegét nem."

Fergeteg 13. - "A mai nap a postamester lányától hírét vettem Makkos pusztulásnak. Wargok rohanták le és falták fel az ott lakó parasztokat. Finoman kellett kérdezősködnöm, hogy megtudjam, mi is az a warg, mert itt olybá tűnik közismert jószágok - de annál utáltabbak. Farkasszerű élőlények, de azoknál termetesebbek és eszesebbek. A lány biztatására lóra ültem, hogy felderítsem a nyomokat, amiket hagytak Makkosban. Odaérve a pusztulás nyomai, [...] vártak, semmi más. Lovamról leszálltam, hogy felderítsem a bestiák merről-merre mentek, de egy közülük meglepett és harcz bontakozott ki kettőnk közt. Szégyenemre erősebbnek bizonyult nálam és csak a jószerencse - a közeli várúr fia és annak legényeinek megjelenése - késztette menekülésre a vadat. De belém mart és most várom az orvost, vagy javasasszonyt vagy micsodát."

Fergeteg 14. - "...így néz ki, hát a neves Sullivan és annak üzlete. Miután pedig megvizsgálta sebesülésemet, térképpel látott el és azon felfedezhettem, hogy a warg és falkája egyetlen egy helyen húzhatta meg magát, mi északnyugatra fekszik. Egy régi kolostor-rom. Számításaim szerint ott leledznek a dögök, de botorság lenne elmenni hozzájuk.Terv kell a vidék felszabadításához, ahhoz pedig jobban kell ismerni a warg-fajtát. Talán a Fertelmes Fenevadak segítségemre lesz."

Fergeteg 19. - "...a kastély könyvtárában sem találtam új informácziót a wargokról, így hazamenetel előtt meg kívántam magam vigasztalni egy pohár szívderítővel. Ám a pult mellett egy Ayra nevű szerzettel találkoztam, aki valószínű rokonságban áll az elfekkel. [...] A harczi szerencse neki kedvezett így hamarjában kidőltem. De volt oly szíves, hogy felébresztett. Akkor a pulthoz vánszorogtam és iddogálás közben terveket kezdtünk szőni a warg-vadászatot illetőn. Végül megváltoztattam az elképzelést. Magát a kastélyt kell használni csapdának. Zseniális. Ekkor beszélgetésbe kezdtünk, hogy kit is lenne jó még alkalmazni. Hamarost megjelent a múltkori róka és bravó is, és a Salome nevű is. A bravó hamar kivonta magát a beszélgetésből és eltűnt a könyvtárba a lady után, míg a rókaszerzet maradt és beleegyezett, hogy ő lesz az íjász. [...] Mikor pedig nem lehetett volna furcsább az est, megjelent egy bolond és egy patkányszerzet is...A patkány beszélte nyelvemet, de nem tarthatom ezt másnak, mint az Ördög egy újabb cselének... az a hely átkos... látogatásaim számát kevesebbre kell faragnom..."

Fergeteg 22. - "Ezen előkészületek után megindultunk a Télikertbe. A róka és a szőke lány oldalra állt, a szörnyvadász az ajtó mögé Ayra pedig kiment, hogy hívja a félelmetes bestiát. [...] Az berontott. A szörnyvadász késleltetett reakcziója mián pedig egy tuczattal több ordas szökött be a kelleténél. A csata havében Ayra megsérült és földre dőlt, még farkasként. A rókát, a szőkét, a szörnyvadászt bevették a farkasok. Én maradtam a wargra. Az belátván hátrányát menekülőre fogta és kiugrott a kert üvegfalán keresztül. Ismét megszökött a dög! Muszáj lesz a nyomok után mennem, ha még időben el szeretném intézni."

Fergeteg 29. - "..ezeket szólta Ayra tehát népéről és annak furcsa képességeiről. Megígértem neki, hogy titokban tartom. Bár nyitva fogom tartani a szememet, hiszen az Ördög Kastélya tartogathat még meglepetéseket jócskán. A beszélgetést a jómúltkori lány zavarta meg, aki jelen volt a warg bezárásnál és jelezte, hogy fegyvert készített, amivel leszámolhatunk a fenevaddal. Kivezetett a műhelybe, hol is megmutatta a csodafegyvert. Egy szépmívű számszeríjat - vagy ahhoz hasonlót. Azt monda jó lesz a vad ellen. Én ekkor megmondtam neki, az ellen kiváló lészen, de mit csinálunk a falka többi tagjával - mert leginkább azokkal vagyon probléma. [...] Nem sokkal ezután elváltunk mert eszembe jutott, hogy pásztorórára vagyok hivatalos. Lóra pattantam és indultam vissza Nemesvízbe, de útközben maga a warg és falkája tapadt rám. Éppen csak megúsztuk épbőrrel - de Gotlinde megsérült! Az én drága, szeretett hű Gotlindém! A lódoktort felverettem és az rövid vizsgálat után megállapította a gyógyírt és sok pihenést javasolt neki. Azeste Gotlinde mellett tértem nyugovóra, hiszen meg kellett nyugtatni szegény, elgyötört idegeit. A farkas ezért is lakolni fog!"

Jégbontó 1. - "...eképpen beszélgettük a warg elpusztításának tervét, mikor is nagy hangzavarra lettünk figyelmesek. Egy segélykérő kiáltásra. Ayra és magam rögt kint termettünk a kapuknál, hol is a warg csapdát eszelt ki. A már tárgyalt istállófiút marcangolta élve, hogy közelebb érve körbevegyenek minket a farkasok... Tehetetlenek voltunk... Isten bocsássa meg nekünk..."

Jégbontó 2. - "Az est már nem ennyire világos. Valószínű többet ittam a kelleténél. Képekre emlékszem. A szalonban tervet szőttünk Ayraval, a szörnyvadásszal és a rókával..."

Jégbontó 3. - "A warg halott! Végre valahára pontot tettünk a rémuralmára. Végett vetettünk a rettegésnek, hacsak egy rövid időre is. A következők történetek Makkosban [...]. Ezután a wargot Gotlinde végéhez kötöttük és elindultunk vele Lornéhez, mindnyájan kivéve Garedet, aki inkább pihenni vágyott. Lorne öröme és a számunkra rendezett mulatság óriási volt, hadd írjak róla még [...]"

Jégbontó 10. - "...a feladat tehát adott. Meg kellett figyelnem a környék urának asszonyát, hogy hű-e fogadalmához, avagy sem. A vakszerencsének köszönhetőn éppen belébotlottam, mikoron is a Kastélyba mentem - lévén a pletykák szerint ott szokott napokat tölteni. A teraszon ült és nézte a tájat. Elbeszélgettem vele, de semmi komoly dolog nem jött szóba. Könyvekről szóltunk leginkább és megtudtam, hogy kutatni szokott a hely gazdag könyvtárában. Később Veronica de la Fuente is csatlakozott hozzánk, aki az utóbbi időben valamiérta fejébe vette, hogy elmegy a lagún karneválra. Miután nem sikerült meggyőznie a grófnőt, hogy tartson vele - kis híján hajba kaptak - felajánlottam hogy elkísérem. Nem hiszem, hogy jó dolog lenne hagyni, hogy a részeg és veszélyes karneválozók közt mászkáljon egyedül, elvégre az ördög nem alszik soha. Bár gyanúm szerint meg tudná védeni magát - egy bizonyos emberszámig - de könnyebb elkerülni a bajt, ha vele tartok, mint férfitársaság. Bár így magamtól fosztom meg a mulatást. Az est vége felé megjelent Gared is, aki bizonyos ürüggyel félrevonult a grófnő társaságában. Miután eltávozott mindenki a kártyaszobából, ki kellett hallgatnom egy kis részletet a beszélgetésükből, hogy a thainnak tett ígéretemhez tarthassam magamat. Ártatlan beszélgetés volt bizonyos képekről, de azért nyitva tartom a szememet eztán is. Bár nem sokára indulunk Veronicaval. A holnapi napot a hajóút megszervezésével töltjük."