Escobar Huelo Fernandez Perez
(Zöldfülű Kapitány)
Nem: Férfi
Azonosító: #193

Üzenet küldése

Külső és belső tulajdonságok:

Messziről is látszik, hogy déli vér csörgedezik az ereiben, arca markánsan metszett, szemei meleg barnák, és igen nagy gondot fordít haja és szakálla ápolására is. Bőrét ugyan megcsípte nem csak a sós tengeri levegő, de az acél és a korbács is, sebeit nem takarná el a világért sem.
Alkatra magas és edzett. A hátán megannyi korbácsnyomot hagyott az idő, karján pedig a neki tetsző sever ősi istenek jelei sorakoznak feltetoválva: Selvik hollója, Grimmnir farkasa, Kustlav fejszéje. A nyaka jobb oldalán egy apró billog N-t formáz koponyában.
Ruházatára odafigyel. Még ha egyszerű darabok is, mit aféle kalandor megengedhet magának, de azok legyenek rendben. Kalapot pedig kizárólag kapitányit hord. A kalózok sztereotípiájával ellentétben nem hord sok ékszert. Inkább eladja őket, és felszereli a hajóját rendesen.

Tipikusan a mának él, de annak teli torokkal! Általában van logika abban, amit csinál, legalábbis szerinte, de ezt nem biztos, hogy rajta kívül más is megérti. A furmányosság amúgy nem az ő asztala, viszonylag egyenes jellem, aki semmi szín alatt nem akar semmit tenni, ha az neki nem hoz hasznot! És főleg ha nincs épp kedve. Alapvetően a női nem nagy bolondja, de ha igazán elragadó fiúval találkozik, annak is képtelen ellenállni, bár e téren nem erőszakos, hisz egyedi ízlését tudja, hogy nem mindenki osztja.

A karakter pontértékei:

Szint 1. Alap 5+8 = 13
Erő 1+1 = 2
Ügyesség 1+2 = 4
Állóképesség 1+1 = 2
Mentalitás 1+1 = 2
Szakértelem 1+2 = 3 ((kétkezesség, hajózás és navigáció, túlélés, taktika (tengeren), értékbecslés és kereskedelem, tolvajlás, betörés és zárnyitás, szabadulás, hamisítás, alvilági ismeretek, illem (allen), kultúra (sever), nyelvismeret (sever, egron, allen), sebkötözés))

TÉK: 2+4 = 6+fegyver
TÉT: 2+4 = 6+fegyver
VÉK: 4+2 = 6+pajzs
VÉT: 4+táv+pajzs
EP: 10+2+szint = 13
Vértezet: Legfeljebb láncing (-2 ep)
Fegyverzet: általában csatafejsze és rövidkard (+3 TÉK), gyiloktőr (+2 TÉK), dobótőr (+2 TÉT)
Pajzs: Kis kerek pajzs vagy hárító fegyver (rövidkard vagy tőr) (+2 VÉ)

A karakter története:

Hajónapló Selvik Újjászületésének 2018. évéből, a 10. holdhónap 02. napjából.

Thorunn! Drága Thorunn! Hogy a halak lakmározzanak bőven a húsodból a fagyott tenger mélységeiben! Neked köszönhetem mindenem!
A nevem Escobar Huelo Fernandez Perez, immár a Vittoria Lucretia teljes jogú kapitánya… amit nyilván nem törvényes úton értem el.

Eredetileg Sú. 1994. évében születtem Caderosso szép városában, tisztes polgári családban. Tanultam én mindent, amit jómódú kereskedő fiának tanulnia kellett, míg aztán apám fel nem tett az első hajónkra 13 évesen, mi kifutott a Fűszerszigetek felé. Az volt az utolsó is sejtésem szerint… minthogy apám minden vagyonát abba a szállítmányba ölte, ám mielőtt elérhettük volna a vágyott partokat, sever kalózok csaptak le ránk. A legénységet jobbára lemészárolták e derék tengeri martalócok, s a szerencsétlenebbek ideig-óráig gályarabként szolgáltak, vagy eladták őket hazatérve. Én is ezek közé kerültem, minthogy beszéltem valamelyest a nyelvüket, áldassék érte apám megannyi csengő aranypénze, így a Félszemű Vaddisznó fedélzetén ragadtam, mint rabszolga.

Ott volt rögtön a kapitány, Balkezes Thorunn, aki maga a legádázabb sever némber volt, akit valaha láttam. Igaz, vérszomja és rondasága a férfiakhoz tette hasonlatossá, így jópár rúgással jutalmazott koronaékszereim tájékán, mikor megpróbáltam a bizalmába férkőzni. Mivel ez az út teljesen járhatatlan volt, így a legénységhez próbáltam közelebb kerülni, bár csak férfias erőpróbák és szerencsejáték terén, hisz mégsem vagyok én amolyan ferde-hajlamú. Legalábbis ekkor még nem voltam.

A severek igen kegyetlen népség, de ha sikerül felvenned az ő mindennapjaik fonalát, könnyű beilleszkedni közéjük. Igaz, igen kegyetlen bánnak egymással is, nem csak ellenségeikkel, kik a tengerek bármely hajósai, de aki túlél közöttük szolgaként három évet, azt már szinte severnek tekintik. Főleg, ha olyan ügyesen illeszkedik be, mint én! Végülis eltöltöttem a jeles társasággal tíz szép esztendőt, s az olyan volt nekem, mintha bölcsőmből szaggattak volna ki, hogy a farkasok neveljenek. Loptunk, csaltunk, raboltunk Selvik nevében, gyilkoltunk is, ha úgy hozta a sors. Bár társaim igen szívesen erőszakoskodtak az asszonyokkal és fiatal leányokkal, fiúkkal, én magam inkább azon élvezeteket meghagytam arra érdemesebb kikötői fehércselédeknek és ifjaknak. No meg Thorunnak, aki a végén csak beadta azt a vastag derekát! Mit mondhatnék, finom modorom jól keveredett észak barbárságával, így ha nem is lettem mindenki szemében megbecsült a hajón, de a legtöbbek tudták, hogy a kapitány kegyence épp olyan erős rang, mint az elsőtiszté.

Természetesen nem tagadhatom, hogy minden adandó alkalmat megragadtam, hogy tisztes bajtársaim a tenger fenekére süllyesszem, és végre a magam ura lehessek. Kezdeti tapogatózásaim után mind vakmerőbben vágytam a szabadságot, mert bár igen izgalmas évek szaladtak el a fejem felett, mégsem volt az jól, hogy jobbára rabszolgabilloggal kellett élnem nekem, Caderosso jóképű, büszke ifjú titánjának! Vakmerőségem jutalma aztán végül egy titkos szövetség volt, melyet Dipedro Admirálissal kötöttem meg. E nagyzoló név mögött egy allen kalózúr állt, kivel közösen flottába verődve, melyhez csatlakozott még SahFarid és Dikopulosz Dimirtriosz kapitány is, így négyen szelvén a habokat, nekiindultunk a Nagy Fosztogató Hadjáratnak, mivel neszét vettük, hogy a császár igen értékes szállítmányt vár ismét a Fűszerszigetek felől.

A kalózlét iróniája, hogy a végső csata nem is az allen kereskedőkkel és hadihajókkal zajlott le, hanem a rajtaütés után, midőn a jeles kapitányok között kirobbant a háború, ki vigye el a Santa DeMia aranyozott sellőjét a hajóorról! A nagyszerű tervem szerint rám hárult a feladat, hogy Félszemű Vaddisznót megfosszam kapitányától, és Thorunt meg is úsztattam egy jókora lyukkal a hasában a jeges áramlatok felé. Azonban fájó a kalózlét, Dipedro maga is elesett, s SahFarid jött ki nevető utolsóként a csatározásból… így aztán, hogy három hajóroncs lebegett a vízen, míg a sahrai senkiházi eltűnt a napnyugta felé a láthatáron. A Félszemű Vaddisznó immár teljesen vak volt, mindkét ágyúját elvesztette, s amúgy is több sebből vérzett e bestia… de nem volt jobb állapotban a másik kettő sem. Végülis hárman maradtunk életben a roncsokon, Akkon, Amir, és a szépséges Annabel, s a három hajóból javítottuk fel valamelyest Dipedro hajóját, hogy elúsztassunk a legközelebbi kikötőig. Ez volt a cél.

Nem tagadom becstelen mivoltom, sőt, büszkeséggel tölt el, hogy elmondhatom, Gamalö partjai mellett rám mosolygott Selvik. Ez a ritka szépség ott sodródott a vasmacskán egy szál legénység nélkül, tökéletesen felszerelve, mintha a Pörölykezű maga rendelte volna oda nekünk! A kapitányi naplóba én írom az első sorokat, a térképek olyanok, mintha újdonat lennének! Nem igazán verdesett hevesebben a szívem, mikor elhagytuk mi hárman a baljós szigetet, gondolván, kik maradnak ott farkasok eledeléül, s egyenest vettük is az irányt Norrgatte felé.
Az életem egy csapásra megváltozott. Önjelölt kapitánya lettem a Vittoria Lucretianak, s sikerült is kisebb legénységet összetoborozni. Kétségtelen, hogy én vagyok az agy és ők az erő, de nincs is ezzel semmi baj. Kicsit türelmetlenek, de úgy tűnik, sikerül nyélbe ütni néhány jó üzletet, ha délnek fordulunk… Egronia felé.

Egyéb információk:

1, Escobar nem igazán mély hívő, de ha már meg kell neveznie egy istent, az valószínű a sever ősmítosz Pörölykezű Selvikje lesz, aki a Főisten, s mint olyan, a tengerek atyja, a harcosok védelmezője. Ha kell, hozzá imádkozik, ha kell, neki áldoz.

2, A Vittoria Lucretia eredetileg a Skar, vagyis a Roppantó, Grimmling, a tolvajok és rablók istenének egyik hajója volt, mely a szférák egyesülésekor elszakadt a flottától, s az istenek szigetének is tartott Gamalö partjainál jelent meg. Egy korvett típusú hajó. Egy fedélzettel rendelkezik, három árbocán öt és egy orrárbocán két vitorlát, tatárbocán csonka vitorlát hord, 16 ágyúja van. Merülése sekély, így partok mentén is jól lavírozik. Képessége, hogy kétszer olyan gyors, mint más, ember alkotta korvettek, és bármilyen súllyal terhelhető, rakodható. Hátulütője, hogy a kormányosnak, aki épp vezeti, minimum 3-as hajózási szakképzettsége kell, hogy legyen, különben a hajó oda megy, ahova ő akar (ha lent van a vasmacska, akkor nyilván nem megy sehova, de azt utálja). Vagyis vissza Gamalö szigetéhez. Emellett olykor sír, zokog és toporzékol, mint bármely rendes némber... Tehát kifejezetten szellemjártának tűnik.

3, A hajó legénysége jelenleg 8 fő, és rendelkeznek minden szükséges tudással, ami a hajó vezetéséhez kell. Escobar mindig figyel arra, hogy jól tartsa őket, nehogy fellázadjanak… de ne túl jól, mert akkor meg azért lázadnak.

Akkon, az elsőtiszt: A sever férfi egy igazi rumvedelő szeszkazán, de csak ő képes irányítani a hajót, ha Escobar nincs a fedélzeten. Vén tengeri medve.

Amir: A sahrai fiú alig serdül még, de olyan ügyesen kezeli a vitorlákat, hogy a kapitány másra nem is bízná, emellett olyan biztosan ugrál az árbocok között, mintha majom volna. A rossz szokása, hogy ha kikötnek, vállal mellékmunkákat is, ami többnyire emberek meggyilkolása.

Annabel: Egy igazi szépség, de legalább olyan veszélyes is. Az árbockosár az ő terepe, mert az elfeknél nincs is jobb megfigyelő, és onnan viszonylag könnyen zúdít nyilat ellenfeleire. A kapitány nagy bánatára csak a nők érdeklik…

4, A hajó általában a Köd-sziget északi oldalán, esetleg Folyamköz északi patjainál horgonyoz, de megesik, hogy árufelvétel céljából (mely többnyire csempészáru természetesen) felhajózik a Molnár-folyón Zubogóba.